Fél Edit
etnográfus, muzeológus
Született: 1910. szeptember 16. Kiskőrös, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1988. június 28. Budapest
Család
Sz: Fél Boldizsár ügyvéd, Tolnay Piroska. Testvére: Fél Ella (1909–1975) pedagógus és Kemény Gáborné Fél Piroska.
Iskola
A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen német–francia szakon tanult és néprajzi előadásokat hallgatott (1930–1934), bölcsészdoktori okl. (1935), a néphagyomány társadalomtani szemlélete tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1947), a történelem (néprajz) tudományok kandidátusa (1957).
Életút
A bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként Arthur Haberlandt és Wilhelm Koppers tanítványa (1934–1935). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Néprajzi Osztályának gyakornoka (1936–1940), a Néprajzi Múzeum Textil- és Viseletgyűjteményének segédőre (1940–1946), őre (1946–1951), tud. munkatársa (1951–1958), tud. főmunkatársa, osztályvezetője, igazgatóhelyettese (1958–1971), nyugdíjas tud. tanácsadója (1971-től).
Ösztöndíjasként Franciaországba utazott, de a II. vh. miatt viszontagságos úton hamarosan hazatért (1940–1941), Martoson végzett társadalomnéprajzi kutatásokat (1941–1944), visszavonult a hivatali- és közélettől, az ország német megszállása után a Skót Missziónál talált menedéket (1944–1945). A II. vh. után korábban elnyert ösztöndíját folytatva újra Franciaországba utazott (1947–1948), a Musée de l’Home-ban szerzett ismeretei alapján kidolgozta a magyar néprajzi tárgyleltározás módszerét, a kiállítások rendezésében is hasznosította tapasztalatait. A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1947–1948; de hivatalosan csak fél évig taníthatott, 1948), ezután lakásán vezetett népszerű szemináriumszerű beszélgetéseket (1950). Karitatív munkát végzett (1956–1957).
A paraszti társadalom (családszervezet, életmód, ünnepek, szokásjog stb.) komplex néprajzi vizsgálatával, a népi hímzéssel, a népviselettel, valamint a népművészet általános kérdéseivel foglalkozott. Tudományos pályafutását a sváb Harta község néprajzi vizsgálatával kezdte, későbbi munkásságát jelentősen befolyásolták Györffy István és Bátky István kutatásai. A II. vh. alatt mindenét elveszítette, megsemmisült a Csallóközről szóló monográfiája is. A magyar népi társadalom életének kutatása c. műve alapvető tudománytörténeti jelentőségű (1948). Az 1950-es években kezdték meg Hofer Tamással átányi kutatásaikat, amelyek eredményeként három kötet és több tanulmány jelent meg magyar, angol és német nyelven; továbbá közösen létrehozták a kb. 3700 tárgyból álló Átány Gyűjteményt, amely kiterjedt a község társadalmának, paraszti gazdálkodásának, a háztartásviselet folyamatainak teljességre törekvő bemutatására. A gyűjteményt közel nyolcezer fotó, több tízezer feljegyzés egészített ki. Tárgyi néprajzi dolgozataiban a lakás- és háztartási textilek díszítményeit, majd a ház öltözetét alkotó vászonneműket tárgyalta. Elemzései a kompozíció, a minta és a motívum vizsgálatán túl kiterjedtek a varró személyére, sőt az alkotás megszületésének körülményeire is. Különösen értékesek a közösségi élet jelképes értékeinek vizsgálata, a társadalmi szempontok tárgyi megnyilvánulásait elemző megállapításai. Muzeológusként, mint a Néprajzi Múzeum munkatársa elsősorban a Textilgyűjteményt gondozta. Feladatának tekintette a magyar népviseleti anyag összegyűjtését az ország határán belül és kívül; azt a célt tűzte ki, hogy a múzeum tárgyak segítségével az eltűnőben lévő paraszti életmódot minél teljesebben mutassa be. A kiállításokon igyekezett hangsúlyozni a tárgyak életformával, társadalmi kapcsolatokkal, funkcióval való összefüggéseit, s ez a szemlélet jellemezte gyűjtőmunkáját, tudományos tevékenységét is. Az általa gyűjtött tárgyak használatáról, sajátos szerepéről, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről, tájnyelvi jellegzetességekről egyaránt felvilágosítást adott. Igyekezett nem egyes darabokat, hanem összetartozó egységeket – komplett öltözeteket, lakástextil-együtteseket – adatoltan gyűjteni a múzeum számára. Mezőkövesden, Szakmáron és Kalotaszentkirályon, a kiemelkedő jelentőségű textil- és viseletkultúrájú területek központjaiban a felbomló paraszti világ, a közelmúlt emlékeinek megmentésére reprezentatív készletet szerzett be. Kiállításai a néprajzi muzeológia igen jelentős eseményeivé váltak: különleges szobrászi tehetsége a pusztán ruhadarabok kitömésével kialakított öltözetbemutatásaival és a hatásos életképekbe rendezett népviseletes bábucsoportjaival rendkívül szemléletes, vizuális élményt nyújtottak. Sokat foglalkozott a múzeum tárgygyűjtés elvi és módszertani kérdéseivel is. Nevéhez fűződik a néprajzi leltározás nyilvántartás korszerűsítése, a nyolcpontos, részletes leírókarton magyarországi muzeológiai meghonosítása (1950). Az új leírókarton kötelezően előírta a tárgyak részletes adatolását, a készítés és a használat körülményeit.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a kiskőrösi evangélikus temetőben nyugszik, hagyatéka egy részét a kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtárban őrzik, ahol emléktábláját is elhelyezték (a bejáratnál, 2010. dec. 6-án). Születésének 100. évfordulóján az MTA Néprajzi Kutatóintézete, a Magyar Néprajzi Társaság és a Néprajzi Múzeum emlékülést rendezett tiszteletére (a Magyar Néprajzi Múzeumban, 2010. szept. 16-án). Fél Edit 1951-ben kezdte meg monografikus gyűjtését Átányban. A másfél évtizedig tartó kutatás nemzetközileg is ismertté tette a kistelepülés nevét. A kutatómunka megkezdésének 60. évfordulóján Fél Edit nevét vette fel a helyi közösségi tér, ahol állandó kamarakiállítással is megemlékeznek Fél Edit munkásságáról (2011. okt.-től).
Elismertség
A Magyar Néprajzi Társaság t. tagja (1985-től).
Elismerés
Györffy István-emlékérem (1986).
Szerkesztés
Az Ethnographia szerkesztője (1944–1948).
Kiállítások
F. kiállításai: Magyar népviseletek története. (Magyar Néprajzi Múzeum, 1953–1957)
Paysans et bergers. – Art populaire hongrois. (Párizs, 1968; Magyarországon: Parasztok – pásztorok. Magyar Néprajzi Múzeum, 1968).
Főbb művei
Kalotaszegi mellrevalók. (Muskátli, 1933)
Siedlungswesen, Hausbau und Hauseinrichtung in der Gemeinde Harta-Hartau. (Deutsch-ungarische Heimatsblatt, 1934)
Ruházkodás Hartán. (Népünk és nyelvünk, 1934)
Harta néprajza. Monográfia és egy. doktori értek. is. (Karcag, 1935; Néprajzi füzetek. 2. Bp., 2. kiad.)
Adatok a gyászszínekhez és párhuzamok. (Ethnographia, 1935)
Magyarországi ujjatlan felsőruhák. (Néprajzi Értesítő, 1936)
A turai viselet. (Néprajzi Értesítő, 1937)
Adatok Dunapataj néprajzához. (Néprajzi Értesítő, 1937)
Néprajzi adatok őrhalomból. (Néprajzi Értesítő, 1938)
A nadrág-ellenzőbe kötött kendőről. (Ethnographia, 1938)
A népkutatás kulturföldrajzi feladatai a pannóniai térben. Arthur Haberlandt dolgozatának ismertetése. A Néprajzi Múzeum – Országos Történeti Múzeum Néprajzi Tára – új szerzeményei. (Néprajzi Értesítő, 1939)
Adatok a tulajdonjegyekhez. Előzetes jegyzetek a ruhajegyekhez. – A társaságban végzett munkák Martoson. – Újabb adatok a zöld gyászszín magyarországi előfordulásához. (Néprajzi Értesítő, 1940)
Egy palóc házasságelőtti szokásról. (Karcag, 1941)
Kocs 1936-ban. Néprajzi monográfia. (Tanya, falu, mezőváros. 1. Bp., 1941)
Élő magyar adat, amely a bibliai bűnbeesés értelmét foglalja magában. (Ethnographia–Népélet, 1942)
A női ruházkodás Martoson. Összehasonlító viselettanulmány. (Néprajzi Értesítő, 1942)
A kötény Martoson. (Néprajzi Értesítő, 1943)
Délszláv kölcsönhatások a Sárköz népviseletében. (Délvidéki Szemle, 1943)
Egy kisalföldi nagycsalád társadalom-gazdasági vázlata. (Érsekújvár, 1944)
A nagycsalád és jogszokásai a Komárom megyei Martoson. (Társadalomtudomány, 1943)
Vagyon és tulajdon Martoson. (Társadalomtudomány, 1944)
A magyar népi társadalom életének kutatása. (Magyar népkutatás kézikönyve. Bp., 1948)
Dajaszászyné Dietz Vilma: Borsodmegyei régi keresztszemes hímzések. A szövegét írta. 28 táblával. (Magyar népművészet. Az Országos Néprajzi Múzeum kiadványsorozata. Bp., 1951)
Tájékoztató a népi hímzések gyűjtéséhez. (Bp., 1952)
Tájékoztató a népviselet gyűjtéséhez. (Bp., 1952)
Tájékoztató a népi hímzések gyűjtéséhez. (Bp., 1953)
Magyar népviseletek története. Vezető a Néprajzi Múzeum kiállításához. (Bp., 1955)
Györffy István: Matyó népviselet. A matyók néprajzi bibliográfiájával. Szerk., sajtó alá rend. F. E., a bibliográfiát összeáll. Sándor István. (Bp., 1956)
A magyar népművészet. Hofer Tamással, K. Csilléry Klárával. 109 táblával. (Bp., 1958; 2. átd. kiad. 1968; az 1. kiadás csak angolul, németül és franciául jelent meg)
Fejezetek Tiszaigar társadalmának megismeréséhez. (Néprajzi Közlemények, 1959)
Hungarian Peasant Embroidery. Monográfia. (Bp.–London, 1961; németül: Ungarische Volksstickerei. (Bp., 1961)
A parasztember szerszámai. Beszámoló az átányi monografikus eszközhasználatról. Hofer Tamással. (Ethnographia, 1961)
Az átányi gazdálkodás ágai. Hofer Tamással. (Néprajzi Közlemények, 1961)
Népviselet. 24 táblával. (Népművészet. Bp., 1962)
Régi múzeumi tárgyak megszólaltatása új gyűjtésekkel. (Néprajzi Értesítő, 1963)
A monografikus tárgygyűjtés. Az ártányi példa. Hofer Tamással. (Néprajzi Értesítő, 1964)
Bevezetés a magyar népi hímzések ismeretébe. (Bp., 1964; 2. kiad. 1970)
Hímzések Baranyából és Bács megyéből. (Mintagyűjtemény. Hímzésminták. Bp., 1966)
Parasztok, pásztorok, betyárok. Emberábrázolás a magyar népművészetben. Hofer Tamással, ill. Hajnal Gabriella. 24 táblával. (Bp., 1966; angolul és németül is)
Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban. Hofer Tamással. (Néprajzi Közlemények, 1967)
Proper Peasants. Traditional Life in a Hungarian Village. Monográfia. Hofer Tamással. 16 táblával. (Chicago–New York–Bp., 1969)
Das Ordnungsgefüge bäuerlicher Gegenstande am Beispiel der Aussteuer in Kalotaszentkirály. (Kontakte und Grenzen. Probleme des Volks-, Kultur- und Sozialforschung. Festschrift für Gerhard Heilfurth zum 60. Geburtstag. Göttingen, 1969)
A kalotaszegi kelengye. Hofer Tamással. (Néprajzi Értesítő, 1970)
Bäuerliche Denkweise in Wirtschaft und Haushalt. Eine ethnographische Untersuchung über das Dorf Átány. Hofer Tamással. Monográfia. (Göttingen, 1972)
Átány Patronage and Factions. Tanyakert-s, Patron-Client Relations and Political Factions in Ártány. Hofer Tamással. (American Anthropologist, 1973)
Geräte der Átányer Bauern. Monográfia. Hofer Tamással. (Kopenhagen, 1974 és Bp., 1974)
The Change in Peasant Life. (London–Vancouver, 1974)
A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai. (Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1975)
Magyar népművészet. Művészi album. Hofer Tamással. Fotó: Kovács Tamás, Szelényi Károly. (Bp., 1975; 2. kiad. 1978; 3. kiad. 1981; új kiad. 1994; angolul, franciául, németül és oroszul is)
Magyar népi vászonhímzések. 48 táblával. (Magyar népművészet. 8. Bp., 1976; angolul és németül is)
Der „Siebener” von Méra. Ästhetische Funktion in der gegenständlichen Welt der Bauern. Hofer Tamással. (Ethnologia Slavica, 1977)
Újabb hímzés és szőttes tanulmányok. (Ethnographia, 1977)
Vázlat a matyókról. Hofer Tamással. (Néprajzi füzetek. Bp., 1979)
La vinaigre et le fiel. La vie d’une paysanne hongroise par Margit Gari. Szerk., sajtó alá rend. Hofer Tamással. (Terre humaine. Bp.–Paris, 1983; 2. kiad. 1992)
Az alföldi szőrhímzések kérdéséhez. Hofer Tamással. (Ethnographia, 1983)
Margit és a halál. (Vigilia, 1985)
A Textilgyűjtemény gyarapodása. 1935–1970. (Néprajzi Értesítő, 1989)
Női ruházkodás a Sárközben. – Összegező visszatekintés a paraszti társadalom kutatására. – A saját kultúrájában kutató etnológus. (Ethnographia, 1991)
Kocs 1936-ban. Néprajzi monográfia. Hasonmás kiad. (Kocs, 1992)
Nyugat-dunántúli szabadrajzi hímzések mintarajzai. Beszprémy Józsefnével. Szerk. Borbély Jolán, fotó: Kanyó Ferenc. 43 melléklettel. (Bp., 1993)
Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Hofer Tamással. (Bp., 1997)
Régi falusi társadalmak. F. E. néprajzi tanulmányai. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Hofer Tamás. 124 korabeli fotóval. (Pozsony, 2001).
Irodalom
Sinkovics István: F. E.: Kocs 1936-ban. (Századok, 1941)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965– 1968)
Magyar néprajzi lexikon. I–V. köt. Főszerk. Ortutay Gyula. (Bp., 1977–1982)
K. Csilléry Klára: F. E. köszöntése. (Ethnographia, 1980)
Halálhír. (Magyar Nemzet, 1988. júl. 15.)
Rajeczky Benjámin: F. E. emlékezete. (Magyar Nemzet, 1988. szept. 1.)
Balassa Iván: F. E. (Agrártörténeti Szemle, 1989)
Fügedi Márta: Búcsú F. E.-től. (Matyóföld, 1989)
Rajeczky Benjámin: Emlékezés: F. E.-re. – Serfőzőné Gémes Magda: F. E. irodalmi munkássága. (Ethnographia, 1991)
Gyüszi László, ifj.: Kocs 1936- ban. F. E. néprajzi monográfiája. (Limes, 1993)
Emlékezés F. E.-re. Szerk. Fülemile Ágnes, K. Csilléry Klára, Stefány Judit. Művei bibliográfiájával. (Bp., 1993)
Lukács László: Az Átány-kötetek sorsa. (Ethnographia, 1998)
Andrásfalvy Bertalan: Az európai parasztság megismerésének kulcsa: Átány. F. E.–Hofer Tamás: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. (Magyar Szemle, 1998)
Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény. (A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Főszerk. Fejős Zoltán. Bp., 2000)
Benkóczy György: Emlékezés F. E.-re. (Matyóföld, 2000)
Tóth Zoltán: „Korrekt parasztok” emigrációban. Régi falusi társadalmak. F. E. néprajzi tanulmányai. (Korall, 2002)
Balogh Jánosné Horváth Terézia: F. E. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. (Bp., 2010)
Flieg Antal: Párhuzamos életutak. F. E. és Tálasi István. (Szeged [folyóirat], 2010).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
