Category Archives: Bejegyzések
Gelencsér József: Székesfehérvár áldásos árnyékában Sárkeresztes népi jogélete 1867-1959
“A monográfia a „működő” falut több fejezetre bontva mutatja be. Címe azt ígéri, hogy Sárkeresztes népi jogéletének megismertetése csak az 1867-1959 közötti időszakra szorítkozik, ezen azonban ahol indokoltnak látja, túllép a Szerző. Néha szinte napjainkig is „kifut” az elemzés, ami lehetővé teszi, hogy a fejlődési folyamatok kellően plasztikus módon jelenjenek meg az olvasó előtt. Más tekintetben sem szűkül le a vizsgálat kizárólag Sárkeresztes közigazgatási területére: ahol kell, külföldi összehasonlításokat tesz (így kerülnek be például horvát, szerb, bosnyák, hercego-vinai, montenegrói, szlovák források is a műbe). Az pedig teljesen természetes és feltétlenül üdvözölendő, hogy a Szerző más magyar térségeket, tájegységeket is összehasonlít vizsgálatának szűkebb tárgyával. A monográfia logikus szerkezetű: a közjogi alapok (szervezet és működés) bemutatásával indul, mindenütt külön gondot fordítva arra, hogy az éppen hatályos központi szabályozást (mint keretet) is megismertesse. Ezen belül helyezi el (ehhez a háttérhez viszonyítja) a vizsgált falu működő szervezeti-intézményi rendszerét. Közjogi vetület még egyszer bukkan elő: a monográfia utolsó fejezetében. (E fejezet impozáns tartalmára már itt felhívom a Tisztelt Olvasó figyelmét!) A közjogi keretek között viruló helyi népi jogélet történéseit a családi jog, a magánjog, a kötelmi jog, az öröklési jog címet viselő fejezetekből ismerhetjük meg, amelyek felvezetéseiben mindenütt eligazítást kap az olvasó a fejezetben használt jogi szakkifejezések tartalmáról. Mindezt pedig imponálóan érthetően, leegyszerűsítve teszi a Szerző. Mindenütt helyi (jog)esetek tömegének bemutatásával találkozik az olvasó, érdekesebbnél érdekesebb, tanulságos történeteket ismerhetünk meg, s rajtuk keresztül tekinthetünk be a helyi népi jogélet, népi jogszokások világába. (Ez utóbbiak tartalmát is megvizsgálja a Szerző, s meggyőző érveléssel húz cezúrát közöttük.) Adomáktól, anekdotáktól, rigmusoktól lesz még hangulatosabbá a könyv, s valóban úgy érzi az olvasó, hogy maga is ott ül egy helyi összejövetelen, tollfosztáson, vagy éppen a helyi képviselőtestület (vagy elöljáróság) ülésén gyújt pipára. Kiemelésre méltó a szerző finom humora, amely külön is élvezhetővé teszi a könyvet: talán ez is az oka annak, hogy tényleg nem tudja letenni az ember ezt a könyvet. Mindezt tovább erősíti az a körülmény, hogy a Szerző mindenütt eredeti kifejezéseket, megjelöléseket használ. A monográfia alaposan dokumentált, a közel 900 lábjegyzete önmagában mutatja, hogy minden forrás benne van ahhoz, hogy a „megszüntetve megőrzés” hegeli kategóriájából itt tényleg a megőrzésre kerüljön a hangsúly. Minek a megőrzéséről van szó? A Szerző szavait kölcsönvéve: „a szokásból szabály vezethető le, amely vonatkozhat az életviszonyok olyan körére, ami a jogrend uralma alá tartozik, de a jogrend szövedéke még nem hálózta be.” Ennél szebben én sem tudom kifejezni a (tényleg megvalósult) szerzői szándékot. Mi a „haszna”, mi a „küldetése” ennek a monográfiának? Itt is a Szerző – általam hiánytalanul osztott – gondolatait hívom segítségül: „Az utóbbi évtizedekben a jogtudományok, így elsősorban a jogtörténet, kisebb mértékben a jogbölcselet, de a jog más tudományterületei szintén fokozódó érdeklődést mutattak a népi jogszokások, jogélet, jogérzet, jogtudat iránt. Mindezekre figyelemmel a későbbiekben talán módosul, árnyaltabb lesz a népi jogszokások kutatásának tudománytörténeti elhelyezése.” Jóska! Ezért (is) jó, hogy ezt az értékes könyvet megírtad, amelyet jó szívvel ajánlok mindazoknak, akik a mai rohanó világban készséget mutatnak a múlt értékes hagyományainak, hagyatékának a megismerésére!” (Dr. Kiss László, Professzor Emeritus, volt alkotmánybíró)
- Tartalomjegyzék
- Kiadás éve: 2018
- Kiadás helye: Székesfehérvár
- Terjedelem: 686 oldal
- Kötés: keménytáblás
A könyvbemutató képei (Székesfehérvár, 2018. június 28., Fotó: Dr. Nagy Janka Teodóra):
Gelencsér József: Székesfehérvár áldásos árnyékában. Könyvbemutató
Tisztelt Kutatócsoport Tagok, Tisztelt Érdeklődők!
Szeretnénk felhívni figyelmét tagtársunk, Dr. Gelencsér József Székesfehérvár áldásos árnyékában. Sárkeresztes népi jogléte 1867-1959 című könyvének bemutatójára.
A könyvet Dr. S. Lackovits Emőke néprajzkutató és Dr. Kiss László jogász professzor mutatja be Székesfehérváron az Országzászló téri épületben 2018. június 28-án, csütörtökön 17:00 órakor.
Bevezető és köszöntő gondolatait elmondja Dr. Cser-Palkovics András Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere.
A rendezvény ideje alatt a bemutatott könyv kedvezményes áron megvásárolható, a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport kötetbemutatón megjelenő tagjainak a szerző ajándékpéldányt biztosít a 680 oldal terjedelmű kötetből.
Herger Csabáné: A modern magyar házassági vagyonjog kialakulása és rendszere a német jogfejlődés tükrében
A modern magyar házassági vagyonjog kialakulásának és rendszerének a német jogfejlődés eredményeivel történő összehasonlítását az a felismerés motiválta, hogy a magyar modernizáció korának házassági vagyonjogi intézményei a korabeli jogtudomány álláspontja szerint túlnyomó mértékben német eredetűek voltak. Ezek fejlődése az évszázadok során egy olyan államban ment végbe, melynek a népessége részben német származású volt. Másrészt a neoabszolutizmus korában az erőszakos jogexport következtében a magyar jogéletet és a jogtudományt jelentős osztrák hatás érte, de nem feledhető az sem, hogy a magyar magánjogi kodifikáció során a 19. század utolsó két évtizedében a német polgári kódex tervezeteire is tekintettel voltak. Miután ma Magyarország az Európai Unió tagállama, joggal tehető fel a kérdés, hogy a német-magyar jogtörténeti előzmények hasznosulhatnak-e azután, hogy a pártállami korszak családjogi törvénykönyvének monolit házassági vagyonjogát annak novellái és a bírói joggyakorlat továbbfejlesztette, majd az új magyar polgári kódex házassági vagyonjogának kodifikátorai lényegét tekintve ugyanazt a három rendszert nevesítették, mint amit a hatályos német jog is ismer.
- Tartalomjegyzék
- Kiadás éve: 2017
- Kiadás helye: Passau
- Kiadó: Schenk Verlag
- Terjedelem: 472 oldal
- Kötés: papír
- Formátum: 168 x 238 mm
- ISBN 978-3-944850-70-2
Konferencia-beszámoló
A JOGI NÉPRAJZ ÉS A JOGI KULTÚRTÖRTÉNET ÚJ FORRÁSAI
JOGI KULTÚRTÖRTÉNETI ÉS JOGI NÉPRAJZI INTERDISZCIPLINÁRIS NEMZETKÖZI KONFERENCIA
Szekszárd, 2017. szeptember 28–29.
„A jogi néprajz és a jogi kultúrtörténet új forrásai” címmel rendeztek jogi kultúrtörténeti és jogi néprajzi interdiszciplináris nemzetközi konferenciát Szekszárdon 2017. szeptember 28–29-én. A 2011-ben megalakult Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport tagjai és a meghívott előadók 2011 és 2014 után immár harmadszor találkoztak Tolna megye székhelyén.
A két napos konferencia a Pécsi Tudományegyetem 650 éves jubileumi programsorozatához kapcsolódva a TSZE Kutatócsoport és az OTKA-kutatócsoport szervezésében – az MTA IX. Osztályának Jogtörténeti Albizottsága, az MTA I. Osztályának Néprajztudományi Bizottsága, az ELTE ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék, a SZTE ÁJTK Magyar Jogtörténeti Tanszék, a PTE ÁJK Jogtörténeti Tanszék, a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Vásárhelyi Testamentum Alapítvány partnerségével – valósult meg a PTE szekszárdi, Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karán. A konferencián előadást tartó egyetemi oktatókat, tudományos intézeti kutatókat, a közgyűjtemények munkatársait és a megjelent érdeklődőket Dr. Berke Gyula, a PTE oktatási rektorhelyettese és Dr. Haag Éva, Szekszárd alpolgármestere köszöntötte.
A szakmai találkozás, vélemény- és tapasztalatcsere lehetőségét kínáló program „A jogtörténeti kutatások új forrásai: jogi kultúrtörténeti, jogi néprajzi digitális adattár / New sources of legal history research: Digital Database of Folk Law (DDFL)” témában megvalósult OTKA-kutatás (109191 K) záró konferenciája is volt. A plenáris ülésen az OTKA-kutatás eredményeiről szólva Homoki-Nagy Mária A levéltári források jelentősége a magánjogtörténeti kutatásokban (A dél-alföldi mezővárosok 18–19. századi jogéletének feltárására tett kísérletek) című előadásában összegezte az elmúlt négy éves kutatás tapasztalatait. A gazdag forrásanyagból választott öröklésjogi példák alapján felhívta a figyelmet a levéltári források szerepére a jogtörténeti kutatásokban. Kajtár István Áttekintő értékelés a jogi kultúrtörténet forrásairól, módszertani és elméleti kérdéseiről előadása egyszerre volt eredményösszegzés és az új kutatási feladatok megfogalmazása. Bánkiné Molnár Erzsébet A Jászkun kerület jogi néprajza: történelemszemlélet, kutatási módszer, forráselemzés előadásában egy privilegizált közösség több évtizedes kutatása során kialakult forrásfeltárás, -kutatás és elemzés eredményeit, ezeknek a jászkunsági népi jogélet vizsgálata során történő alkalmazásának tapasztalatait osztotta meg. Az interdiszciplinaritás szellemiségét történeti-szociológiai szempontokkal gazdagítva Bognár Szabina a kérdőívek nagyívű áttekintését vállalta a nemzetközi és a hazai jogi néprajzban Gyakorlati szintézis – a népi jogéletkutatás témái, módszerei Tagányi Károlytól Tárkány Szücs Ernőig címmel megtartott előadásában. A plenáris ülés és a kutatócsoport beszámolóját zárva az OTKA-Kutatócsoport vezetője, Dr. Nagy Janka Teodóra egy rövid TSZE Kutatócsoport- és OTKA-kutatócsoport történetet követően A jogi népéletkutatás (1939–1948) nemzetközi előzményei, elméleti és módszertani kérdései, eredményei a hazai interdiszciplináris tudományfejlődésben címmel elsősorban a forrásfeltárás, elemzés és értelmezés kérdéseit emelte ki a jogi népéletkutatás (1939–1948) forrásai kapcsán.
A konferencia első szekciójában Varga Csaba egy jogfilozófiai kérdésfelvetés mentén a jogi népszokáskutatás lehetséges többlet-üzenetéről, Gelencsér József az ügyvédek népi megítéléséről beszélt. A jogtörténeti, jogi kultúrtörténeti és jogi néprajzi forrásokat fókuszba helyező előadások sorában Herger Csabáné a Baranya megyei polgári jogszolgáltatási iratanyag (1848–1918) szerepéről szólt a házassági vagyonjog hazai fejlődéstörténetében. J. Újváry Zsuzsanna a kassai statutumokat vizsgálta abból a szempontból, hogy miként határozták meg, szabályozták a város polgárainak mindennapjait. Őrsi Julianna az íratlan szabályokra is kiterjesztve a kört ugyanezt mutatta be a jászkunsági közösségek életében. Bárth János rendkívül gazdag forrásismeretének újabb bizonyítékát adva a bácskai paptartó szerződések tanúságait osztotta meg a hallgatósággal, míg Kothencz Kelemen ugyancsak bácskai plébániai iratok házassági bejegyzései alapján a különleges élethelyzetekhez kapcsolódó rendhagyó szabályozási gyakorlatra hívta fel a figyelmet.
A büntetőjog területéhez kapcsolódó jogi kultúrtörténeti előadások között Mezey Barna a nyugat-dunántúli tömlöcgyakorlatról szólt a 19. század eleji források tükrében, Lanczendorfer Zsuzsanna A bölénymaggal megétetett legény kisalföldi ballada izgalmas tényfeltárási kutatásának eredményeit osztotta meg, Kováts István pedig a 14–18. századi vesztőhelykutatás történeti, régészeti és topográfiai forrásaival ismertette meg a konferencia résztvevőit.
Frey Dóra a dél-dunántúli németek példáján keresztül vizsgálta az identitás, a nyelvhasználat és az állam kapcsolatát, Falus Orsolya és Yusuf Çetin, a török Ağrı İbrahim Çeçen egyetem professzora pedig a Szadaka kövekről szóló előadásban új kutatási témákra, irányokra hívta fel a figyelmet.
A konferencia záró szekciója börzéje volt a legkülönbözőbb típusú forrásoknak: Petercsák Tivadar a fertálymesteri naplóknak a népi önkormányzatiság vizsgálatában betöltött szerepéről, Horváth József az 1848 előtti Győr megyei falusi árvairatok jogtörténeti forrásértékéről, Völgyesi Levente az egyházi levéltári gyűjtemények jogi néprajzi forráslehetőségeiről beszélt. A kutatók számára fontos információt nyújthat Tárkány Szücs Ernő – a kutatócsoport névadója, a magyar jogi néprajz kiemelkedő képviselője – a hódmezővásárhelyi levéltárban megtalálható írásos hagyatékának megismerése is.
Szádeczky-Kardoss Irma a szimbolika jogtörténeti forrás szerepét, Szabó Ernő pedig egy Tolna megyei reformkori helytörténeti forrás római hadtörténeti vonatkozásait ismertette.
Az előadásokat követő szakmai hozzászólások, viták műhelykonferenciává avatták a jogtörténész, történész, néprajzos és szociológus szakemberek részvételével megvalósuló interdiszciplináris konferenciát, amelynek első napját könyvbemutató zárta. Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun szabadság. A törvényesség helyi sajátosságai a Jászkun kerület népi kultúrájában (1682–1876) – a Jogi Kultúrtörténeti, Jogi Néprajzi Kiskönyvtár 3. köteteként megjelent könyvét Homoki-Nagy Mária mutatta be, Bognár Szabina – az OTKA-kutatás támogatását is magáénak tudható – a Magyar Néprajzi Társaság által megjelentetett A népi jogélet kutatása Magyarországon kötetét pedig Gelencsér József ismertette.
Mezey Barna és Nagy Janka Teodóra, a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport vezetőjeként a konferenciát zárva az interdiszciplinaritás megtermékenyítő hatását emelte ki mind a jogtudomány, történettudomány, néprajztudomány és szociológia „közös mesgyéjén” elhelyezhető kutatási terület, a jogi kultúrtörténet és a jogi néprajz, mind pedig a kutatócsoport az elmúlt hat esztendőben elért eredményei szempontjából.
Konferencia beszámoló: Néprajzi Hírek 2017/3
