Tárkány Szücs Ernő
jogász, a magyar jogi néprajz kutatója
(1921-1984)

Hódmezővásárhelyen született 1921. október 13-án és a családi hagyomány alapján választott jogi pálya mellett évtizedeken át kutatott, oktatott, tudományszervező, -népszerűsítő tevékenységet végzett, a magyar jogtörténet, a népi jogéletkutatás, a magyar néprajztudomány nemzetközileg elismert kutatójává vált.

Bár minisztériumi szakemberként törvényelőkészítési munkák részese volt és a bányajog avatott ismerője, élethivatásának a jogtörténet és néprajz határterületén a jogi néprajzi kutatómunkát tartotta. Már a kolozsvári egyetemen – ahol a jog mellett néprajzot és szociológiát is hallgatott – megismerte a jogtörténész Bónis György mellett a társadalomkutató Venczel Józsefet és a néprajzos Gunda Bélát, K. Kovács Lászlót, Viski Károlyt. Hallgatóként nemcsak szervezője volt a magyar népi jogéletkutatásnak (1939-1948), Bónis György gyűjtéseihez kapcsolatban maga folytatott jogi néprajzi gyűjtéseket Mártélyon, Röszkén, a baranyai Cúnban, részt vett a kalotaszegi gyűjtésben, a bálványosváraljai falukutatásban.

Tárkány Szücs Ernő folyamatosan közzétette kutatási eredményeit – többek között az ő híradásaiban maradtak fenn a kalotaszegi jogszokásgyűjtések adatai. Több mint 200 jogi és néprajzi publikációja jelent meg, közöttük a „Mártély népi jogi népélete” (1944), a „Vásárhelyi testamentumok” (1961), „A jószágok égetett tulajdongyegyei Magyarországon (1965), a „Results and Task of Legal Ethnology in Europe” (1967).

A Néprajzi Kutató Csoport munkatársaként 1975-től a Néprajzi Lexikon jogi és társadalomnéprajzi szócikkeinek egyik szerzője volt. Ezekben az években jelentek meg évtizedeken át folytatott jogi néprajzi kutatásainak eredményeit összegző magyar és idegen nyelvű tanulmányai is. („Az élő jogszokások Európában” (1975), „Die juridischen Volksbrauche der Eheschliessung bei den Ungarn” (1976), „Jogi szokások a bányászatban” (1978), „Jogi népszokások parasztságunk öröklési rendjében” (1980), „A kézfogóval összefüggő jogi népszokások„ (1980), „A temetés jogrendje” (1980), „Fejezetek Békés társadalomnéprajzából” (1983), „A jobbágyparaszti földtulajdon néhány problémája” (1983), ”A vásárhelyi baromgazdaság” (1983).

Nemzetközi szerepvállalása is jelentős volt: a nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja, rendszeres szerzője volt, részt vett a jogi népszokások kutatását összefogó nemzetközi szervezet (Commission of Contemporary Folk Law) megalapításában, nemzetközi konferenciák rendszeres előadója volt.

Az életműve – és egyben a magyar jogi néprajzi kutatás – mérföldkövének tekinthető „Magyar jogi népszokások” (1981) monográfiáról több mint 30 hazai és nemzetközi méltató recenzió, elismerő szakcikk jelent meg. A szerző munkáját kiadói nívódíjjal ismerték el, 1983-ban megkapta „a tudományok doktora” (DSc) fokozatot, az ELTE címzetes egyetemi tanárrá nevezte ki. A Magyar Néprajzi Társaság az Ortutay Emlékéremmel ismerte el a magyar jogi néprajz meghatározó egyéniségének életművét.

A magyar jogi néprajz nemzetközi és hazai elismert kutatójának szellemi örökségének gondozója a születésének 90. évfordulóján Szekszárdon megalakult Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport.

                                                                                                                   (Nagy Janka Teodóra)