A Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport  (PTE KPVK) megalakulásának 10., névadója, Dr. Tárkány Szücs Ernő, a történettudományok doktora, a magyar néprajz nemzetközileg elismert kutatója születésének 100. évfordulóján a Bölcsészettudományi Kutatóközponttal, a Vásárhelyi Testamentum Alapítvánnyal, a Tornyai János Múzeummal és Közművelődési Központtal és a MNL CS-CSML Hódmezővásárhelyi Levéltárával közösen jubileumi programot szervezett Hódmezővásárhelyen (2021. 09.30-10.01.)

A 2011. október 5-én öt egyetem együttműködésében Szekszárdon, a PTE KPVK (akkor IGYK) épületében 19 fővel megalakult, jelenleg 32 taggal rendelkező Kutatócsoport a jubileum évében először köszöntött külföldi tiszteleti tagokat: Prof. Dr. Zalina Vladimirovna Kanukovát, az oroszországi Észak-Oszét-Alán Autonóm Köztársaság vladikavkázi Abajev Észak-Oszét Humán és Társadalomtudományi Kutatóintézet (SOIGSI) főigazgatóját, a Hetagurov Észak-Oszét Állami Egyetem (SOGU) orosz történelem tanszékének professzorát; Prof. Dr. Keszeg Vilmost, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (Magyar Néprajz és Antropológia Intézet), egyetemi tanárát, a Hungarológiai Tudományok Doktori iskola igazgatóját, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökét; Emeritus-Univ Prof. Dr. Iur. Gernot Kochert, a grazi Karl Franzens Tudományegyetem egyetemi tanárát, a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorát; Prof. Dr. habil. Marian Maleckit, a krakkói Jagelló Egyetem Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszékének professzorát, a lengyel igazságügyi miniszter által a vallási és faji gyűlöletből eredő bűncselekmények megelőzésének érdekében létrehozott szakmai bizottság tagját, a Sziléziai Hadtörténeti Múzeum alapítóját.

*

Prof. Dr. Zalina. V. Kanukova, a történettudományok doktora, etnográfus.

Oroszországban, az Észak-Oszétia-Alán Autonóm Köztársaság fővárosában, Vlagyikavkázban az Abajev Észak-Oszét Humán és Társadalomtudományi Kutatóintézet (SOIGSI) főigazgatója. A Hetagurov Észak-Oszét Állami Egyetem (SOGU) orosz történelem tanszékének professzora. Ez utóbbi minőségében a doktori képzésben oszét kutatók generációit segítette pályakezdésükben.

Több mint három évtizedes tudományos kutatói, tudományszervezői tapasztalatát több mint 120 publikáció jelzi. Fő kutatási területe a modernizációs folyamatok vizsgálata az oszét hagyományos kultúrában, a városi néprajz, az etnikumok és a kultúrák közötti interakció.

A magát 1991-től nevében is az alán hagyományok örökösének tekintő Észak-Oszét-Alán Köztársaságban az általa vezetett intézet a nemzeti történelemtől elválaszthatatlan társadalmi-kulturális örökség részét jelentő jogszokások forrásközlését, monografikus feldolgozását és az „élő és gyakorolt” jogszokások kutatását végzi.

*
Prof. Dr. Keszeg Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (Magyar Néprajz és Antropológia Intézet), egyetemi tanárát, a Hungarológiai Tudományok Doktori iskola igazgatóját, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke.

Keszeg Vilmos 1957. április 24-én, Detrehemtelepen (Kolozs megye). 1981-ben szerzett magyar és francia nyelv és irodalom szakos oklevelet a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, 1995-ben védte meg doktori disszertációját, amely a mezőségi magyarok hiedelmeinek, világképének szintézise.

1990-től mindmáig a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen tanít (Magyar Néprajz és Antropológia Intézet), 2002-től egyetemi tanár, 2003 óta a doktori program irányítója, 2003–2011 között tanszékvezető, 2011-től a Hungarológiai Tudományok Doktori iskola igazgatója.

Vendégtanárként több alkalommal oktatott tanegységet különböző egyetemeken. Több mint 50 konferencia szervezője, több mint 50 tanulmánykötet szerkesztője.

Tagja többek között a Kriza János Néprajzi Társaságnak, a Magyar Néprajzi Társaság külföldi tiszteleti tagja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke.

Fő kutatási területe az Erdélyi Mezőség hiedelmrendszerének, a hiedelmek 20. századi funkcióinak, narratív struktúráinak kutatása, a 20. századi individuális és kollektív életpályák és élettörténetek elemzése, a 19-20. századi mindennapi írásszokások és -gyakorlatok; a narratív stratégiák; a média és a mindennapi élet 20. századi viszonya.

Publikációiban újszerű érintkezési pontokat fogalmaz meg a jogi néprajzzal.  A 2008-ban általa kezdeményezett, évente megszervezésre kerülő romániai magyar kutatástörténeti konferencia lehetőséget adott a két világháború közötti magyar népi jogéletkutatás erdélyi történetének és forrásanyagainak a határon túli megismertetésére is. Az általa szervezett konferencia és kötet alkalmat jelentett a kolozsvári évei és a kalotaszegi kutatás időszaka alatt Tárkány Szücs Ernővel is együttműködő Imreh István életművében a magyar jogi néprajz és jogi kultúrtörténet eredményeinek bemutatására. Kutatói és tudományszervezői tevékenysége segítség az erdélyi néprajzban egy jogi néprajzi szemléletű kutatási irány megalapozásához.

*

Emeritus-univ Prof. Dr. Iur. Gernot Kocher, a grazi Karl Franzens Tudományegyetem emeritált professzora 1988-ban lett az osztrák jogtörténet rendes egyetemi tanára.

Munkásságában – a magánjogtörténeti, valamint kodifikációtörténeti kutatások mellett – kiemelkedő helyet foglal el a jogi ikonográfia, a jogi kultúrtörténet és a jogi néprajz. Szenvedélyes gyűjtőmunkájának eredménye az a gazdag jogi ikonográfiai adatbank, amelyben nemcsak a digitalizált ábrázolások, azok forrása, kategóriája és a felhasználást segítő kulcskifejezések, hanem a képek értelmezése is megtalálható.

Társalapítója a Jogi Ikonográfiai Munkakörnek, társszerkesztője a „Signa Iuris – Tanulmányok a jogi ikonográfia, a jogi archeológia és jogi néprajz köréből“ című sorozatnak. Alapító atyja a 2003-ban újra megnyitott grazi Hans Gross Kriminálmúzeumnak.

Mintegy 50 éves tudományos pályafutása számos szállal kapcsolja a magyar jogtörténet-tudományhoz. A jogi kultúrtörténet oktatása az ő vendégprofesszori kurzusával kezdődött meg hazánkban 1993-ban. 1996-ban honoris causa doctor címmel ruházta fel a Pécsi Tudományegyetem. Magyarul is olvasható a jogi ikonográfia alapművének tekintett „Szimbólumok és jelek a jogban“ című, gazdagon illusztrált monográfiája. Színes életművébe enged bepillantást az Európai jogtörténész-portrék II. kötetében tanulmányainak egy csokra, és szimbolikusnak tekinthető, hogy legutóbbi publikációja hazánkban, a Díké hasábjain jelent meg Kajtár István tiszteletére a háború és a béke jogi kultúrtörténetéről. 

*

Prof. Dr. habil. Marian Malecki, a krakkói Jagelló Egyetem Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszékének professzora.

Marian Małecki 1969-ben született. A krakkói Jagelló Egyetem Jogi és Közigazgatási Karán 1994-ben végzett. 2002-ben ugyanitt PhD-fokozatot, majd 2015-ben habilitált doktori címet szerzett, 2008-ban ügyvédi szakvizsgát tett.

A krakkói Jagelló Egyetem Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszékének professzora, a lengyel igazságügyi miniszter által a vallási és faji gyűlöletből eredő bűncselekmények megelőzésének érdekében létrehozott szakmai bizottság tagja.

A „Szibériai Unió” keresztjével tüntették ki, 2014-ben, 2016-ban pedig az év tudományos könyvének szerzője lett a rangos „Keleti Szemlén”. A hallgatók két alkalommal is őt választották meg a Jagelló Egyetem Jogi és Közigazgatási Kar legjobb oktatójának.

Kutatásai középpontjában a keresztes hadjáratok, Szilézia és Galícia regionális története, a második világháború és a jogi archeológia áll. Több mint 20 könyv, 110 tanulmány, valamint könyvfejezet szerzője, valamint a 12 kötetes Enciklopédia társszerzője, a Szilézia Hadtörténeti Múzeum alapítója. Számos lengyel és nemzetközi szakmai és tudományos szervezet tagja a jog, a történelem, valamint a politikai rendszerek történetének kutatása területén.