Category Archives: Hírek
100 éve született Dr. Tárkány Szücs Ernő, a jogi néprajz nemzetközi és hazai elismert kutatója
Tárkány Szücs Ernő
jogász, a magyar jogi néprajz kutatója
(1921-1984)
Hódmezővásárhelyen született 1921. október 13-án és a családi hagyomány alapján választott jogi pálya mellett évtizedeken át kutatott, oktatott, tudományszervező, -népszerűsítő tevékenységet végzett, a magyar jogtörténet, a népi jogéletkutatás, a magyar néprajztudomány nemzetközileg elismert kutatójává vált.
Bár minisztériumi szakemberként törvényelőkészítési munkák részese volt és a bányajog avatott ismerője, élethivatásának a jogtörténet és néprajz határterületén a jogi néprajzi kutatómunkát tartotta. Már a kolozsvári egyetemen – ahol a jog mellett néprajzot és szociológiát is hallgatott – megismerte a jogtörténész Bónis György mellett a társadalomkutató Venczel Józsefet és a néprajzos Gunda Bélát, K. Kovács Lászlót, Viski Károlyt. Hallgatóként nemcsak szervezője volt a magyar népi jogéletkutatásnak (1939-1948), Bónis György gyűjtéseihez kapcsolatban maga folytatott jogi néprajzi gyűjtéseket Mártélyon, Röszkén, a baranyai Cúnban, részt vett a kalotaszegi gyűjtésben, a bálványosváraljai falukutatásban.
Tárkány Szücs Ernő folyamatosan közzétette kutatási eredményeit – többek között az ő híradásaiban maradtak fenn a kalotaszegi jogszokásgyűjtések adatai. Több mint 200 jogi és néprajzi publikációja jelent meg, közöttük a „Mártély népi jogi népélete” (1944), a „Vásárhelyi testamentumok” (1961), „A jószágok égetett tulajdongyegyei Magyarországon (1965), a „Results and Task of Legal Ethnology in Europe” (1967).
A Néprajzi Kutató Csoport munkatársaként 1975-től a Néprajzi Lexikon jogi és társadalomnéprajzi szócikkeinek egyik szerzője volt. Ezekben az években jelentek meg évtizedeken át folytatott jogi néprajzi kutatásainak eredményeit összegző magyar és idegen nyelvű tanulmányai is. („Az élő jogszokások Európában” (1975), „Die juridischen Volksbrauche der Eheschliessung bei den Ungarn” (1976), „Jogi szokások a bányászatban” (1978), „Jogi népszokások parasztságunk öröklési rendjében” (1980), „A kézfogóval összefüggő jogi népszokások„ (1980), „A temetés jogrendje” (1980), „Fejezetek Békés társadalomnéprajzából” (1983), „A jobbágyparaszti földtulajdon néhány problémája” (1983), ”A vásárhelyi baromgazdaság” (1983).
Nemzetközi szerepvállalása is jelentős volt: a nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja, rendszeres szerzője volt, részt vett a jogi népszokások kutatását összefogó nemzetközi szervezet (Commission of Contemporary Folk Law) megalapításában, nemzetközi konferenciák rendszeres előadója volt.
Az életműve – és egyben a magyar jogi néprajzi kutatás – mérföldkövének tekinthető „Magyar jogi népszokások” (1981) monográfiáról több mint 30 hazai és nemzetközi méltató recenzió, elismerő szakcikk jelent meg. A szerző munkáját kiadói nívódíjjal ismerték el, 1983-ban megkapta „a tudományok doktora” (DSc) fokozatot, az ELTE címzetes egyetemi tanárrá nevezte ki. A Magyar Néprajzi Társaság az Ortutay Emlékéremmel ismerte el a magyar jogi néprajz meghatározó egyéniségének életművét.
A magyar jogi néprajz nemzetközi és hazai elismert kutatójának szellemi örökségének gondozója a születésének 90. évfordulóján Szekszárdon megalakult Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport.
(Nagy Janka Teodóra)
10 éve alakult meg a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport
A Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula (jelenleg: Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési) Karának, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszékének, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar A magyar jogrendszer megújítása a jogállamiság és az európai integráció jegyében Doktori Iskolájának, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének támogatásával 2011-ben megalakult a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport.
A TSZE Kutatócsoport egyetemközi tudományos szervezetként jogtörténészek és a téma iránt érdeklődő egyetemi oktatók, tudományos kutatók, közgyűjteményi szakemberek, gyakorló jogászok széles körű bevonásával valósítja meg a küldetésnyilatkozatában megfogalmazott célt: a jogi néprajz, a jogi kultúrtörténet kutatási terület szinergikus fejlesztését, a kapcsolódó szellemi erőforrások erősítését. A kitűzött célt elsősorban hazai és nemzetközi konferenciák, szakmai találkozási alkalmak, fórumok szervezésével, közös honlap működtetésével, közös feladattervek megfogalmazásával, valamint kiterjedt pályázati tevékenységgel valósítja meg. A Kutatócsoport (amelynek megalakulása óta elnöke Nagy Janka Teodóra, társelnöke Mezey Barna, tudományos titkára Bognár Szabina) a klasszikus műhelymunka tudományos színtere, amely lehetőséget nyújt az egyetemi hallgatók, a doktoranduszok és a fiatal kutatók tehetséggondozására is.
A Kutatócsoport tevékenységéről, kutatási eredményeiről, a Jogi Kultúrtörténeti, Jog Néprajzi Kiskönyvtár kiadványsorozatban eddig megjelent 8 kötetről részletesen tájékoztat a Kutatócsoport honlapja is (www.jogineprajz.hu).
.JPG)
Száz plusz Tíz: 2021.09.30-10.01.
a Tárkány Szücs Ernő Jogi Néprajzi és Jogi Kultúrtörténeti Kutatócsoport
JUBILEUMI KONFERENCIÁJA
Tárkány Szücs Ernő születésének 100., a Kutatócsoport megalakulásának 10. évfordulóján
A jubileumi konferencia ÚJ IDŐPONTJA: 2021. szeptember 30-október 1. (csütörtök-péntek),
helyszíne Hódmezővásárhely.
Dr. Tárkány Szücs Ernő, Hódmezővásárhely szülötte, a magyar jogi néprajz nemzetközi hírű művelője születésének 100. évfordulóján a nevét viselő, 10 éve alakult Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport konferencia szervezésével és egy jubileumi kötettel kívánja tiszteletét kifejezni tudományos munkássága, életműve előtt.
A konferencia részletes programjáról és a praktikus tudnivalókról a későbbiekben részletes tájékoztatást olvasható a honlapon!
Felhívás: A család, a házasság a magyar jogtörténet, jogi kultúrtörténet és a magyar jogi néprajz fókuszában
A Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport 2020-ban kezdeményezője volt egy olyan interdiszciplináris konferenciának, amely Fél Edit születésének 110. évfordulóján a kiváló etnográfus családszervezethez és a család jogszokásaihoz kapcsolódó kutatásai alapján széles lehetőséget kínál a tudományközi együttműködésre. A családra és a házasságra vonatkozó legújabb interdiszciplináris kutatási eredmények megismertetése során külön szekció terveződött a jogtörténeti, a jogi kultúrtörténeti és a jogi néprajzi témájú előadások számára. A járványhelyzetre tekintettel a konferencia megrendezésére a tervezett időpontban, 2020 szeptemberében nem kerülhetett sor, viszont egy tiszteleti kötettel lehetőséget kívánunk adni Fél Edit kutatásaival összefüggésben a családra és házasságra vonatkozó jogtörténeti, jogi kultúrtörténeti és jogi néprajzi témájú publikációk megjelentetésére.
A Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport a Magyar Néprajzi Társaság Társadalomnéprajzi és Anyagi és Kultúra Szakosztályával, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetével, a Néprajzi Múzeummal, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékével, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Jogtörténeti Tanszékével együttműködve tanulmánykötettel emlékezik a 110 éve született Fél Editre, a családszervezet, a család jogszokásai, a magyar népi jogélet kutatójára.
Kedves Kutatócsoport Tagok!
A tanulmánykötetbe várjuk a Fél Edit kutatásaihoz kapcsolódó, a társtudományok között különösen a jogtörténet, a jogi kultúrtörténet, a jogi néprajz területéről a családra és a házasságra vonatkozó, az életművel összefüggő kutatási eredményeit bemutató írásokat.
A kéziratot 2021. október 31-ig elektronikus formában kérjük elküldeni a következő e-mail címre: szabo.erno@abtk.hu
A Magyar Néprajzi Társaság felhívása
A kéziratokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók:
Megjelent: Gelencsér József – Népi jogélet a Káli-medencében c. kötete
Értékes tudományos munkára és a jogszokások világába kalauzoló érdekes olvasmányra számíthat a Kedves Olvasó, amikor kezébe veszi Gelencsér Józsefnek a Káli-medence népi jogéletét monografikus igénnyel bemutató kötetét. Az előzmények között egyrészt utalnunk kell a Szerzőnek a témában megjelent kitűnő tanulmányaira, cikkeire éppen úgy, mint az elmúlt évben közreadott, Sárkeresztes népi jogéletét bemutató munkájára (Székesfehérvár áldásos árnyékában, Sárkeresztes népi jogélete 1867-1959. Székesfehérvár, 2018.,). Másrészt viszont fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Káli-medencében 1981-1988 között végzett jogszokásgyűjtés eredményeit közreadó kötet szervesen illeszkedik a népi jogéletkutatás területén megvalósult korábbi kutatásokhoz.
Arról, hogy a nagy szakmai tudással rendelkező közjogász feladatokban, eredményekben és elismerésekben gazdag életpályája egyes szakaszain miért és miként köteleződött el a népi jogszokáskutatás mellett, ő maga így vallott: „Életem évtizedek óta két kultúra, két tudomány által határolt keretek között zajlik. Az egyik a népi, a másik a jogi kultúra. Az előbbi az ősit, a hagyományost jelenti: a múlt, az elődök örökségét, a nemzet iránti hűséget. Az utóbbi, a jog a jelen és a jövő formálását, az európai hatásokat, a sajátos gondolkodásmódot.”
Ennél pontosabban, hitelesebben nem is fogalmazhatta volna meg ars poeticáját a jogszokások gyűjtését életfeladatának tekintő, hivatását gyakorló jogász. Benne van az európai és a magyar kutatástörténet legjelesebbjeinek gondolatisága, a személyes és közösségi vállalások életsorsot meghatározó ereje. Mert bár a népi jogélet kutatását tárgyának tekintő jogi néprajzot nemzetközi viszonylatban már a 19. század végére önálló, intézményesült tudományterületként tartották számon, hazai történetét napjainkig is elsősorban elkötelezett kutatók egyéni teljesítménye fémjelezte.
A kutatástörténet tanúsága szerint viszont a legfontosabb eredmények közösségi teljesítményekhez kapcsolódtak: pl. a 19. század elején a német, K. E Savigny és a Grimm-testvérek képviselte történeti-jogi iskola népmese-, közmondás- és énekgyűjtései, amelyek célja a „jó törvények” megszületéséhez elengedhetetlennek tartott népi gondolkodásmód, a népiélek megismerése volt. Oroszországban 1822-ben a kormányzás racionalizálása érdekében szerveződött, majd évtizedekkel utóbb az orosz cári földrajzi társulat által folytatódott kiterjedt gyűjtés a birodalomban élő népek jogszokásainak megismerésére.
Magyarországon Tagányi Károly tudományos programjától eltekintve a népi jogéletkutatások mindig közösséghez kötődtek. Ezek közül az egyik legkorábbi Mattyasovszky Miklós 1901-1904 között az igazságügyi kormányzat támogatásával végzett öröklésjogi gyűjtése volt. A magyar népi jogéletkutatás „aranykorának” nevezett, Györffy István kezdeményezésére 1939-1948 között megvalósult kutatás során több mint 120 résztvevő (bíró, betétszerkesztő bíró, királyi ügyész, bírósági fogalmazó, telekkönyvvezető, bírósági segédhivatalnok, királyi közjegyző, ügyvéd, joghallgató, stb.) mintegy 340 községre vonatkozó adatot gyűjtött „jogászi tárgyismerettel és néprajzi módszerekkel” a Bónis György nevével fémjelzett szakmai közösség által összeállított kérdőív alapján. A háború után a felsőoktatási intézmények jelentették a kutatások hátterét: jogtörténészek, szociológusok, egyetemi oktatók, kutatók csoportjai folytatták a munkát. Bónis korábbi gyűjtési tapasztalatait hasznosítva (Garam-mente 1941, Kalotaszeg 1942) a szegedi egyetem jogászprofesszoraként Tápén (1948) szervezett kutatói közösséget – munkatársai között tudva a fiatal Tárkány Szűcs Ernőt is. Az Egri Jogakadémia Szociográfiai Intézete jogászainak kutatói közössége Tóth Zoltán György vezetésével 28 barkó község öröklési jogszokásait gyűjtötte össze (1947), Csizmadia Andor Péter-vásárán (1948) és Ivádon (1949) kutatott kollégáival.
Az 1939-1948 közötti gyűjtések első értékelését és egy új, jóval bővebb kérdőív készítését Papp László végezte el, majd hosszú csend következett a hazai népi jogéletkutatás történetében. Tárkány Szűcs Ernő volt az egyetlen, aki nemzetközi fórumokon is publikált a témában, és 1981-ben megjelent a korábbi gyűjtések anyagaira is részben használó Magyar jogi népszokások monográfiája.
Amikor 1989 után ismét lehetőség nyílt a témában további kutatásokra, megkezdődött a két világháború közötti gyűjtések anyagának forrásközlése. Az 1989-ben bekövetkezett társadalmi, jogi változásokat tükröző, szervezett, közös népi jogéletkutatásra, egy szélesebb körű, tematikus kérdőíves gyűjtésre azonban nem került sor.
Ezért különösen fontos a Káli-medence (Kővágóörs, Köveskál, Balatonhenye, Monoszló, Szent-békkálla, Mindszentkálla, Kékkút és Salföld) néprajzi gyűjtésére szerveződött közel 20 fős kutatócsoport keretei között Gelencsér József által 1981-1988 között végzett, alapvetően a 18. század végétől a 20. század közepéig terjedő időszakot vizsgáló népi jogéletkutatás.
A szerző képzett jogászként és tapasztalt kutatóként vállalkozott „jogászi tárgyismerettel és néprajzi módszerekkel” a kistáj népi jogéletét jellemző sajátos vonások felrajzolására. A kutatási előzmények ismeretében elsősorban Papp és Tárkány Szűcs elméleti közelítéseire alapozott, elfogadva egyrészt a jog dogmatikus fogalmán túl terjeszkedést (az írott jog mellett elsősorban a jogszokások vizsgálatát tekinti idetartozónak). Inkább tematikus, mint a népi jogélet egészének átfogó, komplex vizsgálatára törekvő kutatásai során Gelencsér József Papp kibővített kérdőívét is használta, amely a vizsgált közösség népi jogéletének, népi jogszokásainak, jogintézményeinek, az ott élők közösségének, jogtudatának mind differenciáltabb bemutatását kívánta elősegíteni.
Az egyes tematikai egységek, fejezetek, mint tűpontos metszetek és egymáshoz illeszkedő puzzle-darabok rajzolják ki az összetett gazdasági-társadalmi hátterű Káli-medence népi jogéletét. A jogászi tárgyismerettel közelítés – amely az egyes fejezetekben eltérő hangsúllyal, de folyamatosan jelen van (pl. a szomszédsági szabályok esetében a fogalom meghatározás, jogtörténeti előzmények, jogszokások, jogforrások, jogtudományi álláspontok, a Káli-medence jogszokásai) -, lehetőséget ad a jogi szabályozás (joggyakorlat) és népi jogszokás viszonyrendszerének horizontális és vertikális vizsgálatára is.
Mindezek a hazai népi jogéletkutatás pótolhatatlan értékű munkájává teszik Gelencsér Józsefnek a Káli-medence népi jogéletéről írott monográfiáját. Az adatközlői gyűjtéseket levéltári források adataival egészíti ki; személyes megfigyeléseivel, elméleti jogi ismereteivel, több évtizedes gyakorlati tapasztalatával értelmezi a népi jogéletkutatás új, vagy kevéssé ismert területeihez, intézményeihez kapcsolódó jogszokásokat és a lokális joggyakorlatot.
Abban a hitben, hogy a 2011-ben Szekszárdon megalakult Tárkány Szűcs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport (PTE) keretei között megvalósult közös kutatások, konferencia részvételek, műhelybeszélgetések, publikációk is hozzájárulhattak ahhoz, hogy az alapítótag Gelencsér József megjelenő monográfiája éppen úgy, mint életpályája, zsinórmértékévé váljon a magyar jogi néprajznak és a népi jogéletkutatásnak, ajánlom a jogi néprajz tapasztalt és fiatal kutatói, az értő szakemberek és valamennyi érdeklődő Olvasó számára!
Dr. Nagy Janka Teodóra
- Tartalomjegyzék
- Kiadás éve: 2019
- Kiadás helye: Székesfehérvár
- Terjedelem: 544 oldal
- Kötés: keménytáblás
