A JOGI NÉPRAJZ ÉS A JOGI KULTÚRTÖRTÉNET ÚJ FORRÁSAI

JOGI KULTÚRTÖRTÉNETI ÉS JOGI NÉPRAJZI INTERDISZCIPLINÁRIS NEMZETKÖZI KONFERENCIA

Szekszárd, 2017. szeptember 28–29.

„A jogi néprajz és a jogi kultúrtörténet új forrásai” címmel rendeztek jogi kultúrtörténeti és jogi néprajzi interdiszciplináris nemzetközi konferenciát Szekszárdon 2017. szeptember 28–29-én. A 2011-ben megalakult Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport tagjai és a meghívott előadók 2011 és 2014 után immár harmadszor találkoztak Tolna megye székhelyén.

A két napos konferencia a Pécsi Tudományegyetem 650 éves jubileumi programsorozatához kapcsolódva a TSZE Kutatócsoport és az OTKA-kutatócsoport szervezésében – az MTA IX. Osztályának Jogtörténeti Albizottsága, az MTA I. Osztályának Néprajztudományi Bizottsága, az ELTE ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék, a SZTE ÁJTK Magyar Jogtörténeti Tanszék, a PTE ÁJK Jogtörténeti Tanszék, a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Vásárhelyi Testamentum Alapítvány partnerségével – valósult meg a PTE szekszárdi, Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karán. A konferencián előadást tartó egyetemi oktatókat, tudományos intézeti kutatókat, a közgyűjtemények munkatársait és a megjelent érdeklődőket Dr. Berke Gyula, a PTE oktatási rektorhelyettese és Dr. Haag Éva, Szekszárd alpolgármestere köszöntötte.

A szakmai találkozás, vélemény- és tapasztalatcsere lehetőségét kínáló program „A jogtörténeti kutatások új forrásai: jogi kultúrtörténeti, jogi néprajzi digitális adattár / New sources of legal history research: Digital Database of Folk Law (DDFL)” témában megvalósult OTKA-kutatás (109191 K) záró konferenciája is volt. A plenáris ülésen az OTKA-kutatás eredményeiről szólva Homoki-Nagy Mária A levéltári források jelentősége a magánjogtörténeti kutatásokban (A dél-alföldi mezővárosok 18–19. századi jogéletének feltárására tett kísérletek) című előadásában összegezte az elmúlt négy éves kutatás tapasztalatait. A gazdag forrásanyagból választott öröklésjogi példák alapján felhívta a figyelmet a levéltári források szerepére a jogtörténeti kutatásokban. Kajtár István Áttekintő értékelés a jogi kultúrtörténet forrásairól, módszertani és elméleti kérdéseiről előadása egyszerre volt eredményösszegzés és az új kutatási feladatok megfogalmazása. Bánkiné Molnár Erzsébet A Jászkun kerület jogi néprajza: történelemszemlélet, kutatási módszer, forráselemzés előadásában egy privilegizált közösség több évtizedes kutatása során kialakult forrásfeltárás, -kutatás és elemzés eredményeit, ezeknek a jászkunsági népi jogélet vizsgálata során történő alkalmazásának tapasztalatait osztotta meg. Az interdiszciplinaritás szellemiségét történeti-szociológiai szempontokkal gazdagítva Bognár Szabina a kérdőívek nagyívű áttekintését vállalta a nemzetközi és a hazai jogi néprajzban Gyakorlati szintézis – a népi jogéletkutatás témái, módszerei Tagányi Károlytól Tárkány Szücs Ernőig címmel megtartott előadásában. A plenáris ülés és a kutatócsoport beszámolóját zárva az OTKA-Kutatócsoport vezetője, Dr. Nagy Janka Teodóra egy rövid TSZE Kutatócsoport- és OTKA-kutatócsoport történetet követően A jogi népéletkutatás (1939–1948) nemzetközi előzményei, elméleti és módszertani kérdései, eredményei a hazai interdiszciplináris tudományfejlődésben címmel elsősorban a forrásfeltárás, elemzés és értelmezés kérdéseit emelte ki a jogi népéletkutatás (1939–1948) forrásai kapcsán.

A konferencia első szekciójában Varga Csaba egy jogfilozófiai kérdésfelvetés mentén a jogi népszokáskutatás lehetséges többlet-üzenetéről, Gelencsér József az ügyvédek népi megítéléséről beszélt. A jogtörténeti, jogi kultúrtörténeti és jogi néprajzi forrásokat fókuszba helyező előadások sorában Herger Csabáné a Baranya megyei polgári jogszolgáltatási iratanyag (1848–1918) szerepéről szólt a házassági vagyonjog hazai fejlődéstörténetében. J. Újváry Zsuzsanna a kassai statutumokat vizsgálta abból a szempontból, hogy miként határozták meg, szabályozták a város polgárainak mindennapjait. Őrsi Julianna az íratlan szabályokra is kiterjesztve a kört ugyanezt mutatta be a jászkunsági közösségek életében. Bárth János rendkívül gazdag forrásismeretének újabb bizonyítékát adva a bácskai paptartó szerződések tanúságait osztotta meg a hallgatósággal, míg Kothencz Kelemen ugyancsak bácskai plébániai iratok házassági bejegyzései alapján a különleges élethelyzetekhez kapcsolódó rendhagyó szabályozási gyakorlatra hívta fel a figyelmet.

A büntetőjog területéhez kapcsolódó jogi kultúrtörténeti előadások között Mezey Barna a nyugat-dunántúli tömlöcgyakorlatról szólt a 19. század eleji források tükrében, Lanczendorfer Zsuzsanna A bölénymaggal megétetett legény kisalföldi ballada izgalmas tényfeltárási kutatásának eredményeit osztotta meg, Kováts István pedig a 14–18. századi vesztőhelykutatás történeti, régészeti és topográfiai forrásaival ismertette meg a konferencia résztvevőit.

Frey Dóra a dél-dunántúli németek példáján keresztül vizsgálta az identitás, a nyelvhasználat és az állam kapcsolatát, Falus Orsolya és Yusuf Çetin, a török Ağrı İbrahim Çeçen egyetem professzora pedig a Szadaka kövekről szóló előadásban új kutatási témákra, irányokra hívta fel a figyelmet.

A konferencia záró szekciója börzéje volt a legkülönbözőbb típusú forrásoknak: Petercsák Tivadar a fertálymesteri naplóknak a népi önkormányzatiság vizsgálatában betöltött szerepéről, Horváth József az 1848 előtti Győr megyei falusi árvairatok jogtörténeti forrásértékéről, Völgyesi Levente az egyházi levéltári gyűjtemények jogi néprajzi forráslehetőségeiről beszélt. A kutatók számára fontos információt nyújthat Tárkány Szücs Ernő – a kutatócsoport névadója, a magyar jogi néprajz kiemelkedő képviselője – a hódmezővásárhelyi levéltárban megtalálható írásos hagyatékának megismerése is.

Szádeczky-Kardoss Irma a szimbolika jogtörténeti forrás szerepét, Szabó Ernő pedig egy Tolna megyei reformkori helytörténeti forrás római hadtörténeti vonatkozásait ismertette.

Az előadásokat követő szakmai hozzászólások, viták műhelykonferenciává avatták a jogtörténész, történész, néprajzos és szociológus szakemberek részvételével megvalósuló interdiszciplináris konferenciát, amelynek első napját könyvbemutató zárta. Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun szabadság. A törvényesség helyi sajátosságai a Jászkun kerület népi kultúrájában (1682–1876) – a Jogi Kultúrtörténeti, Jogi Néprajzi Kiskönyvtár 3. köteteként megjelent könyvét Homoki-Nagy Mária mutatta be, Bognár Szabina – az OTKA-kutatás támogatását is magáénak tudható – a Magyar Néprajzi Társaság által megjelentetett A népi jogélet kutatása Magyarországon kötetét pedig Gelencsér József ismertette.

Mezey Barna és Nagy Janka Teodóra, a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport vezetőjeként a konferenciát zárva az interdiszciplinaritás megtermékenyítő hatását emelte ki mind a jogtudomány, történettudomány, néprajztudomány és szociológia „közös mesgyéjén” elhelyezhető kutatási terület, a jogi kultúrtörténet és a jogi néprajz, mind pedig a kutatócsoport az elmúlt hat esztendőben elért eredményei szempontjából.

Konferenciánk képei

Konferencia beszámoló: Néprajzi Hírek 2017/3