A kutatócsoport munkáját biztosító NKFI pályázat címe:

Tagányi Károly (1858–1924) jogszokásgyűjtő programja és hagyatékának tudománytörténeti jelentősége
Futamideje: 2019.12.01 – 2023.11.30.
Azonosítója: NKFI FK 132220

A kutatócsoport szakmai hátterét a BTK Néprajztudományi Intézet és a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport jelenti. A kutatók négy intézményből érkeztek: a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar tanszékvezető egyetemi tanára Nagy Janka Teodóra és Horváth József, a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgató-helyettese szenior kutatóként; Szeberényi Gábor, a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont főigazgatója résztvevő kutatóként csatlakozott a pályázathoz. A BTK Néprajztudományi Intézet munkatársai közül Bognár Szabina (vezető kutató), Domokos Mariann és Szabó Ernő vesznek részt a kutatási programban.

A pályázat vezető kutatója, Bognár Szabina jogász-néprajzos. A BTK Néprajztudományi Intézet kutatójaként rendszeresen publikál a jogi néprajz tárgykörében; disszertációja alapján készült monográfiája A magyar népi jogélet kutatása címmel 2016-ban a Magyar Néprajzi Társaság kiadásában jelent meg. Nevéhez köthető Tagányi Károly 21. századi „újrafelfedezése”, Tagányi publikált örökségének számbavétele. Tagányi műveinek hatását és jelentőségét vizsgálja a nemzetközi és a hazai néprajztudományban.

Nagy Janka Teodóra jogász-néprajzos, a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport elnöke, a PTE KPVK egyetemi tanára, a projektben szenior kutató. Az 1990-es évek közepétől rendszeresen publikál a tradicionális népi önkormányzatokról (ezek között a föld- és faluközösségekről) és a népi jogéletről, annak magyar és nemzetközi kutatástörténetéről. A pályázatban részt vesz a 19. századi európai jogi néprajzi kutatások magyarországi hatásvizsgálatában. A jogi néprajz hazai képviselőjeként újabb és újabb témákkal jelentkezik, konferenciák és kiadványok sora jelzi hiánypótló tudományos és tudományszervező tevékenységét.

Horváth József történész-könyvtáros, a kora újkori végrendelet-kutatás megkerülhetetlen képviselője, a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgató-helyettese. Több évtizedes forrásfeltáró és könyvtárosi tapasztalatai alapján szenior kutatóként segíti a Tagányi-hagyaték feltárását. Sokoldalú felkészültsége biztosíték arra, hogy értő feldolgozója lesz Tagányi Károly kora újkorra vonatkozó publikációinak és kéziratos hagyatékának, különös tekintettel a Tagányi-levelezésre.

Szeberényi Gábor történész-könyvtáros, a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont főigazgatója. Feldolgozta a Tagányi-könyvtár 1920-as évekbeli Pécsre kerülésének történetét. Nevéhez köthető Tagányi historiográfiai hatásának minden korábbinál részletesebb feltárása; a Tagányi-tanítványok közül Holub József és Szekfű Gyula mester-tanítványi kapcsolatának részletes vizsgálata. A projekt keretében feldolgozza az 1920-as években Pécsre került Tagányi-könyvtár állományát, és folytatja Tagányi historiográfiai (társadalomtörténeti, tudománytörténeti) hatásának feltárását.

Domokos Mariann néprajzos-jogász, a BTK Néprajztudományi Intézet kutatója.  Publikációinak nagy része a magyar népmesegyűjtés és kiadás 19. századi történetének különböző fejezeteit mutatja be. Számos tanulmány, egy monográfia a mesegyűjtés történetéről és egy klasszikus népmesegyűjtemény kéziratos és kiadott változatának szinoptikus, kritikai kiadása köthető nevéhez. Elsősorban másfél évtizedes forrásfeltáró tapasztalatait hasznosítja a különböző gyűjteményekben őrzött Tagányi-kéziratok számbavétele során. Vizsgálja Tagányi műveinek hatását és jelentőségét a néprajztudományban. Feltárja a 19. századi európai jogi néprajzi kutatások és az európai folklórgyűjtés történetének összefüggéseit, elsősorban a Grimm-testvérek magyar recepcióját kutatva.

Szabó Ernő ókortörténész-közgazdász, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. A Tagányi-hagyatékról készülő adatbázis felelőse, aktív szerepet vállal a Tagányi-hagyaték feltárásában és feldolgozásában.

A kutatás témája:

Tagányi Károly (1858–1924) történész-levéltárnok méltatlanul elfelejtett tudósunk, akinek témaválasztása, „stylje” is jóval univerzálisabb volt, mint kortársaié, felfogása nagyban elütött a korabeli magyar történetírók többségétől. A munkája iránt végletekig elkötelezett tudósként a 19. század végén rendkívüli képességekkel és erudícióval próbált meghonosítani több, Európában szintén abban az időszakban indult kutatási irányzatot. Szerteágazó próbálkozásai (közülük kiemelhető az őt az Akadémiába bejuttató A földközösség története Magyarországon című tanulmánya) – a modern levéltártani rendező elvek adaptálásától a helytörténetírás tudományos megalapozásán keresztül a gazdaságtörténet meghonosításáig – azonban túl korainak bizonyultak, s így sokáig nem akadt követőjük. Legfontosabb újítása, hogy egyre szélesebb forráskört vont be vizsgálataiba, a néprajztudományban és azon belül a néprajzi gyűjtésben is egy újabb forrásbázist látott. Így széles nemzetközi kitekintéssel nyomon követte a korszakban kibontakozó új tudomány eredményeit, és levéltári kutatásaival ötvözve építette be azokat munkáiba. Kifejezetten néprajzosok számára megfogalmazott jogszokásgyűjtő programjának első részét (A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. I. rész. A családjog és öröklési jog köréből) 1919-ben tette közzé. Tagányi és a Magyar Néprajzi Társaság is, melynek a szerző 1920 és 1924 között elnöke volt, az európai tudományos közvéleménynek szánta a dolgozatot, így az 1922-ben németül is megjelenhetett. A jogszokásgyűjtő program folytatása azonban, ahogy a Tagányi-életmű nagy része is, máig kéziratban maradt. A kutatási program elsődleges célja a nem publikált fejezetek (dologi jog, kötelmi jog, büntetőjog) feldolgozása, digitalizálása és közzététele a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport által működtetett jogi néprajzi adatbázisban (www.jogineprajz.hu). A kutatócsoport természetesen a Tagányi-hagyaték teljességre törekvő feltárására vállalkozik, úgy a levelezés, a kéziratok, a jegyzetanyag, mind a részben Pécsre került Tagányi-könyvtár kapcsán – minden esetben vizsgálva a digitalizálás és a közzététel lehetőségeit. A kutatócsoport felvállalja Tagányi tudománytörténeti hatásának vizsgálatát is, melybe beletartozik a tanítványi kör, a mester-tanítványi viszony feltárása éppúgy, mint akár a budapesti, akár a bécsi levéltárosi szakmai körökben betöltött pozíció vizsgálata is. Tagányi programindítóinak hazai utóéletének vizsgálatán túl, fontos a nemzetközi kitekintés. Európa szerte zajlik a 19. század végi jogszokásgyűjtések eredményeinek feltárása-újraértelmezése; a Tagányi-hagyaték feltárása is ebbe a diskurzusba illeszkedik. A szoros nemzetközi együttműködés elősegíti a hazánk területét érintő 19. századi gyűjtések eredményeinek feltérképezését.

Tagányi (publikált és kiadatlan) örökségének teljességre törekvő, tudományos igényű számbavétele, közzététele és feldolgozása a tudománytörténet hiánypótló vállalkozása.