VI. Szegedi Jogtörténész Konferencia
Eötvös József születésének 200. évfordulóján
A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Jogtörténeti Tanszékének szervezésében 2013. november 28–29-én került megrendezésre a VI. Szegedi Jogtörténész Konferencia a Szegedi Akadémiai Bizottság és a SZTE Állam- Jogtudományi Karának támogatásával. A tematikus konferencia előadásai a jogász, a tudós és szépíró, a politikai gondolkodó és gyakorló társadalompolitikus Eötvös József munkásságához kapcsolódtak. A konferencia előadásokat követő diszkussziók, valamint a konferencia szüneteiben a kötetlen beszélgetések nagyszerű alkalmat teremtettek a professzor emeritusok, professzorok, a jogtörténet oktatói, kutatói, valamint a pályakezdő fiatal oktatók és a doktori iskolák hallgatói közötti szakmai eszmecserére.
Homoki-Nagy Mária Eötvösre emlékező köszöntőjét követően a tematikus blokkokba szervezett előadók sorát Stipta István nyitotta meg az önkormányzatvédő centralista Eötvösről szóló előadásával. Völgyesi Levente Eötvös egyházpolitikai tevékenységéről és a 19. századi kultúrharcról szólt, Balogh Judit a demokráciát és az utilitarizmust, mint az államszervezés eszközeit vizsgálta Eötvös József közjogi munkáiban. Képessy Imre Eötvös a felsőoktatás területét érintő reformintézkedései kapcsán az egyetemi autonómiára vonatkozó tervezetet ismertette, a közoktatásról szóló blokkban Koncz Ibolya Katalin Eötvös a tanulásról, oktatásról kialakított álláspontjának felidézését követően Nagy Janka Teodóra az elemi népoktatásról szóló törvény jogi kultúrtörténeti és jogi néprajzi hatásait vizsgálta a népi írásbeliség tükrében, Császár Kinga pedig az eötvösi törvények következményeit tekintette át az intézményes nőnevelés kérdése kapcsán Somogy megyében.
Beke-Martos Judit az összehasonlító jog apropóján elemezte a politikai gondolkodó Eötvös nézeteit, míg Frey Dóra a gyakorló társadalompolitikus által jegyzett nemzetiségi törvény alkalmazását vizsgálta a Dél-Dunántúlon. Homoki-Nagy Mária Eötvös szépirodalmi munkájában, A falu jegyzőjében érte tetten és mutatta be a társadalompolitikus eszmerendszerét, nézeteit. Herger Csabáné a vőfogadás apropóján a közszerzemény megítélését vizsgálta a paraszti népréteg körében Baranyában az 1848 utáni joggyakorlatban.
A büntetőjog iránt elkötelezett Eötvös érdemeit vizsgálta a magyar börtönügy, a büntetés végrehajtás szaknyelvi terminológiájának megalapozásában Mezey Barna, Bató Szilvia pedig Eötvös büntetőjogi dogmatikai felfogását tekintette át. Máthé Gábor az „uralkodó eszmék” és a jelenkori állam kognitív keretei között idézte és elemezte Eötvös ma is aktuális gondolatait. Petrasovszky Anna Szibenliszt Eötvös gondolkodását meghatározó hatására hívta fel a figyelmet. Szabó István a görög-keleti egyházszervezet sajátosságait mutatta be az 1868. évi IX. tc. tükrében, Nagy Noémi pedig az 1868. évi XLIV. tc.-hez kapcsolódott a nyelvi jogok vizsgálata kapcsán a dualizmus kori Magyarországon. Papp László előadásában térben és időben szélesen értelmezve „Eötvös korát”, nemzetközi kontextusba helyezve témáját a szabadalmi reformok előzményeit tekintette át.
Homoki-Nagy Mária nemcsak szervezője, háziasszonya volt a konferenciának, hanem ahogyan a konferenciát záró gondolatok bizonyították, az eötvösi életmű értékeinek elhivatott közvetítője is. Köszönet ezért neki és segítőinek, az SZTE ÁJK Doktori Iskolája PhD-hallgatóinak.
(njt-sze)