Dr. Barsi Ernő életművéből készült állandó kiállítás nyílt a győri Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar könyvtártermében. Néprajz- és népzenekutató, református lelkész, pedagógus, főiskolai tanár, hegedűtanár, kórusvezető, értékmentő, ismeretterjesztő volt ő egy személyben. Vagy ahogy a legkedvesebb tanítványa, Kutatócsoportunk rendes tagja, Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna nevezi szeretett mesterét: a nagybetűs Tanító.

„Már középiskolás koromban ismertem őt, mert a feleségéhez, Ida nénihez jártam énekórákra. Felejthetetlen élmény volt, amikor Ida néni zongorán kísért, én énekeltem a népdalokat, Ernő bácsi meg hegedült. Indultam népdalversenyeken, melyekre dalcsokrot állított össze nekem. Elvitt magával az előadásaira, hogy közben énekeljek. Így gyakoroltam, megszoktam a szereplést, s ami külön adomány, hogy már akkor együtt jártuk a falvakat. Később tanítóképzősként az ő néprajz szakkollégiumába jártam, vagyis a tanárom lett. Természetesen nála írtam a szakdolgozatomat a gyirmóti gyermekjátékokból. Első közös sikerünk az volt, amikor az országos tudományos diákköri versenyen második lettem. Ekkor dőlt el az is, hogy nem tanító pályára megyek, hanem néprajzos leszek” – osztotta meg emlékeit a Győr Plusz Médiával dr. Lanczendorfer Zsuzsanna, a Széchenyi Egyetem docense.

Dr. Barsi Ernő tudományos munkásságát elsősorban néprajzi- népzenei gyűjtései fémjelzik. Kutatta, gyűjtötte, publikálta elődeink hagyatékát, de ugyanolyan fontosnak tartotta azt szóban, hegedűjátékban is bemutatni. Hatalmas mennyiségű és sokrétű ismeretanyagot hagyott maga után. Fáradhatatlannak tűnt. Hosszú élete során országszerte hatezernél is több előadást tartott. Egyetemi katedrán és tudományos konferenciákon éppúgy, mint kicsiny falusi kultúrházakban, nyári táborokban. Jó volt ismerni, élmény volt hallgatni és kiváltság volt tanulni tőle. Sályon született 1920-ban, középiskolai tanulmányait Sárospatakon végezte. Érettségi után a pataki teológián tanult. A Zeneakadémiára végzett református lelkészként nyert felvételt. Tanította őt Kodály Zoltán is.

A diploma megszerzése után 1947-ben hegedűtanári állást kapott a győri konzervatóriumban. Már az 50-es évektől rendszeresen gyűjtött népzenei anyagokat szülőfalujában, majd Győrben, a Kisalföldön, a Balaton és a Velencei-tó vidékén, a Bodrogközben, a Bükkalján, a Csallóközben, Mátyusföldön, Erdélyben, az ausztriai Őrvidéken és a bulgáriai Sumen környékén. A néprajzi gyűjtés és a tanítás mellett rendszeresen tartott tudományos- és ismeretterjesztő előadásokat.

1970-ben doktorált néprajzból, 2012 szeptemberében az 53. tanévet kezdte meg a katedrán. A főiskolán kezdetben éneket és hegedűt tanított, majd néprajz speciálkollégiumot alapított. Több tanítványa az ő hatására választotta a néprajz szakmát. Országosan komoly szerepe volt a néprajz megszerettetésében és népszerűsítésében, a néphagyomány óvodai-iskolai átadásában máig az ő munkáira támaszkodnak. Néprajztudósi munkásságát több mint negyven könyv, négyszáz tanulmány, ötezret meghaladó előadás alkotja. Pályafutása során Európa számos országába és Kanadába is meghívták. Tevékenységét számos állami, megyei, városi díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Kilencvenhárom éves korában hunyt el.

A hír forrása: gyorplusz.hu, kisalfold.hu