Száz plusz tíz

Száz plusz tíz

a Tárkány Szücs Ernő Jogi Néprajzi és Jogi Kultúrtörténeti Kutatócsoport JUBILEUMI SZAKMAI PROGRAMTERVE Tárkány Szücs Ernő születésének 100., a Kutatócsoport megalakulásának 10. évfordulóján A 2021. év különlegesen fontos a magyar kultúra, kultúrtörténet Bővebben »

Magyar Néprajzi Társaság – tisztújító közgyűlés

Magyar Néprajzi Társaság – tisztújító közgyűlés

A Magyar Néprajzi Társaság tisztújító közgyűlésén a Társadalomnéprajzi Szakosztály elnökévéválasztotta Dr. Nagy Janka Teodórát, titkárává Dr. Bognár Szabinát, a Tárkány Szücs Ernő JogiKultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport elnökét és tudományos titkárát. Bővebben »

Mezey Barna elismerése

Mezey Barna elismerése

Dr. Mezey Barna DSc. jogtörténészt, a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport társelnökét, az MTA-ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport vezetőjét, a jogi kultúrtörténeti kutatások elismert nemzetközi és hazai szaktekintélyét a néprajztudomány Bővebben »

40 éve jelent meg Tárkány Szücs Ernő „Magyar jogi népszokások” monográfiája

40 éve jelent meg Tárkány Szücs Ernő „Magyar jogi népszokások” monográfiája

Tárkány Szücs Ernő: Magyar jogi népszokások (1981) Éppen negyven esztendeje jelent meg a magyar jogi néprajzi kutatások mérföldkövének tekintett „Magyar jogi népszokások” monográfia. A szerző, Tárkány Szücs Ernő a nemzetközi és a Bővebben »

10 éve alakult meg a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport

10 éve alakult meg a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport

A Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula (jelenleg: Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési) Karának, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszékének, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar A magyar jogrendszer megújítása a Bővebben »

 

10 éve alakult meg a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport

A Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula (jelenleg: Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési) Karának, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszékének, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar A magyar jogrendszer megújítása a jogállamiság és az európai integráció jegyében Doktori Iskolájának, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének támogatásával 2011-ben megalakult a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport.

A TSZE Kutatócsoport egyetemközi tudományos szervezetként jogtörténészek és a téma iránt érdeklődő egyetemi oktatók, tudományos kutatók, közgyűjteményi szakemberek, gyakorló jogászok széles körű bevonásával valósítja meg a küldetésnyilatkozatában megfogalmazott célt: a jogi néprajz, a jogi kultúrtörténet kutatási terület szinergikus fejlesztését, a kapcsolódó szellemi erőforrások erősítését. A kitűzött célt elsősorban hazai és nemzetközi konferenciák, szakmai találkozási alkalmak, fórumok szervezésével, közös honlap működtetésével, közös feladattervek megfogalmazásával, valamint kiterjedt pályázati tevékenységgel valósítja meg. A Kutatócsoport (amelynek megalakulása óta elnöke Nagy Janka Teodóra, társelnöke Mezey Barna, tudományos titkára Bognár Szabina) a klasszikus műhelymunka tudományos színtere, amely lehetőséget nyújt az egyetemi hallgatók, a doktoranduszok és a fiatal kutatók tehetséggondozására is.

A Kutatócsoport tevékenységéről, kutatási eredményeiről, a Jogi Kultúrtörténeti, Jog Néprajzi Kiskönyvtár kiadványsorozatban eddig megjelent 8 kötetről részletesen tájékoztat a Kutatócsoport honlapja is (www.jogineprajz.hu).

Száz plusz Tíz: 2021.09.30-10.01.

a Tárkány Szücs Ernő Jogi Néprajzi és Jogi Kultúrtörténeti Kutatócsoport

JUBILEUMI KONFERENCIÁJA

Tárkány Szücs Ernő születésének 100., a Kutatócsoport megalakulásának 10. évfordulóján

A jubileumi konferencia ÚJ IDŐPONTJA: 2021. szeptember 30-október 1. (csütörtök-péntek),
helyszíne Hódmezővásárhely.

Dr. Tárkány Szücs Ernő, Hódmezővásárhely szülötte, a magyar jogi néprajz nemzetközi hírű művelője születésének 100. évfordulóján a nevét viselő, 10 éve alakult Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport konferencia szervezésével és egy jubileumi kötettel kívánja tiszteletét kifejezni tudományos munkássága, életműve előtt.

A konferencia részletes programjáról és a praktikus tudnivalókról a későbbiekben részletes tájékoztatást olvasható a honlapon!

Felhívás: A család, a házasság a magyar jogtörténet, jogi kultúrtörténet és a magyar jogi néprajz fókuszában

A Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport 2020-ban kezdeményezője volt egy olyan interdiszciplináris konferenciának, amely Fél Edit születésének 110. évfordulóján a kiváló etnográfus családszervezethez és a család  jogszokásaihoz kapcsolódó kutatásai alapján széles lehetőséget kínál a tudományközi együttműködésre. A családra és a  házasságra vonatkozó legújabb interdiszciplináris kutatási eredmények megismertetése során külön szekció terveződött a jogtörténeti, a jogi kultúrtörténeti és a jogi néprajzi témájú előadások számára.   A járványhelyzetre tekintettel a konferencia megrendezésére a tervezett időpontban, 2020 szeptemberében nem kerülhetett sor, viszont egy tiszteleti kötettel lehetőséget kívánunk adni Fél Edit kutatásaival összefüggésben  a családra és házasságra vonatkozó jogtörténeti, jogi kultúrtörténeti és jogi néprajzi  témájú publikációk megjelentetésére.

A Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport a Magyar Néprajzi Társaság Társadalomnéprajzi és Anyagi és Kultúra Szakosztályával, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetével, a Néprajzi Múzeummal, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékével, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Jogtörténeti Tanszékével együttműködve tanulmánykötettel emlékezik a 110 éve született Fél Editre, a családszervezet, a család jogszokásai, a magyar népi jogélet kutatójára.

Kedves Kutatócsoport Tagok!

A tanulmánykötetbe várjuk a Fél Edit kutatásaihoz kapcsolódó, a társtudományok között különösen a jogtörténet, a jogi kultúrtörténet, a jogi néprajz területéről a családra és a házasságra vonatkozó, az életművel összefüggő kutatási eredményeit bemutató írásokat.

Kérjük, hogy a publikációs szándékot és a tanulmány címét 2020. december 15-ig szíveskedjenek megküldeni Nagy Janka Teodóra számára: jankateodora@gmail.com.

A kéziratot 2021. augusztus 31-ig elektronikus formában kérjük elküldeni a következő e-mail címre: szabo.erno@btk.mta.hu

A Magyar Néprajzi Társaság felhívása

A kéziratokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók és a mintaoldal:

SZERKESZTŐI ÚTMUTATÓ

MINTAOLDAL

 

 

 

Megjelent: Gelencsér József – Népi jogélet a Káli-medencében c. kötete

SCAN0001Értékes tudományos munkára és a jogszokások világába kalauzoló érdekes olvasmányra számíthat a Kedves Olvasó, amikor kezébe veszi Gelencsér Józsefnek a Káli-medence népi jogéletét monografikus igénnyel bemutató kötetét. Az előzmények között egyrészt utalnunk kell a Szerzőnek a témában megjelent kitűnő tanulmányaira, cikkeire éppen úgy, mint az elmúlt évben közreadott, Sárkeresztes népi jogéletét bemutató munkájára (Székesfehérvár áldásos árnyékában, Sárkeresztes népi jogélete 1867-1959. Székesfehérvár, 2018.,). Másrészt viszont fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Káli-medencében 1981-1988 között végzett jogszokásgyűjtés eredményeit közreadó kötet szervesen illeszkedik a népi jogéletkutatás területén megvalósult korábbi kutatásokhoz.
Arról, hogy a nagy szakmai tudással rendelkező közjogász feladatokban, eredményekben és elismerésekben gazdag életpályája egyes szakaszain miért és miként köteleződött el a népi jogszokáskutatás mellett, ő maga így vallott: „Életem évtizedek óta két kultúra, két tudomány által határolt keretek között zajlik. Az egyik a népi, a másik a jogi kultúra. Az előbbi az ősit, a hagyományost jelenti: a múlt, az elődök örökségét, a nemzet iránti hűséget. Az utóbbi, a jog a jelen és a jövő formálását, az európai hatásokat, a sajátos gondolkodásmódot.”
Ennél pontosabban, hitelesebben nem is fogalmazhatta volna meg ars poeticáját a jogszokások gyűjtését életfeladatának tekintő, hivatását gyakorló jogász. Benne van az európai és a magyar kutatástörténet legjelesebbjeinek gondolatisága, a személyes és közösségi vállalások életsorsot meghatározó ereje. Mert bár a népi jogélet kutatását tárgyának tekintő jogi néprajzot nemzetközi viszonylatban már a 19. század végére önálló, intézményesült tudományterületként tartották számon, hazai történetét napjainkig is elsősorban elkötelezett kutatók egyéni teljesítménye fémjelezte.
A kutatástörténet tanúsága szerint viszont a legfontosabb eredmények közösségi teljesítményekhez kapcsolódtak: pl. a 19. század elején a német, K. E Savigny és a Grimm-testvérek képviselte történeti-jogi iskola népmese-, közmondás- és énekgyűjtései, amelyek célja a „jó törvények” megszületéséhez elengedhetetlennek tartott népi gondolkodásmód, a népiélek megismerése volt. Oroszországban 1822-ben a kormányzás racionalizálása érdekében szerveződött, majd évtizedekkel utóbb az orosz cári földrajzi társulat által folytatódott kiterjedt gyűjtés a birodalomban élő népek jogszokásainak megismerésére.
Magyarországon Tagányi Károly tudományos programjától eltekintve a népi jogéletkutatások mindig közösséghez kötődtek. Ezek közül az egyik legkorábbi Mattyasovszky Miklós 1901-1904 között az igazságügyi kormányzat támogatásával végzett öröklésjogi gyűjtése volt. A magyar népi jogéletkutatás „aranykorának” nevezett, Györffy István kezdeményezésére 1939-1948 között megvalósult kutatás során több mint 120 résztvevő (bíró, betétszerkesztő bíró, királyi ügyész, bírósági fogalmazó, telekkönyvvezető, bírósági segédhivatalnok, királyi közjegyző, ügyvéd, joghallgató, stb.) mintegy 340 községre vonatkozó adatot gyűjtött „jogászi tárgyismerettel és néprajzi módszerekkel” a Bónis György nevével fémjelzett szakmai közösség által összeállított kérdőív alapján. A háború után a felsőoktatási intézmények jelentették a kutatások hátterét: jogtörténészek, szociológusok, egyetemi oktatók, kutatók csoportjai folytatták a munkát. Bónis korábbi gyűjtési tapasztalatait hasznosítva (Garam-mente 1941, Kalotaszeg 1942) a szegedi egyetem jogászprofesszoraként Tápén (1948) szervezett kutatói közösséget – munkatársai között tudva a fiatal Tárkány Szűcs Ernőt is. Az Egri Jogakadémia Szociográfiai Intézete jogászainak kutatói közössége Tóth Zoltán György vezetésével 28 barkó község öröklési jogszokásait gyűjtötte össze (1947), Csizmadia Andor Péter-vásárán (1948) és Ivádon (1949) kutatott kollégáival.

Az 1939-1948 közötti gyűjtések első értékelését és egy új, jóval bővebb kérdőív készítését Papp László végezte el, majd hosszú csend következett a hazai népi jogéletkutatás történetében. Tárkány Szűcs Ernő volt az egyetlen, aki nemzetközi fórumokon is publikált a témában, és 1981-ben megjelent a korábbi gyűjtések anyagaira is részben használó Magyar jogi népszokások monográfiája.
Amikor 1989 után ismét lehetőség nyílt a témában további kutatásokra, megkezdődött a két világháború közötti gyűjtések anyagának forrásközlése. Az 1989-ben bekövetkezett társadalmi, jogi változásokat tükröző, szervezett, közös népi jogéletkutatásra, egy szélesebb körű, tematikus kérdőíves gyűjtésre azonban nem került sor.
Ezért különösen fontos a Káli-medence (Kővágóörs, Köveskál, Balatonhenye, Monoszló, Szent-békkálla, Mindszentkálla, Kékkút és Salföld) néprajzi gyűjtésére szerveződött közel 20 fős kutatócsoport keretei között Gelencsér József által 1981-1988 között végzett, alapvetően a 18. század végétől a 20. század közepéig terjedő időszakot vizsgáló népi jogéletkutatás.
A szerző képzett jogászként és tapasztalt kutatóként vállalkozott „jogászi tárgyismerettel és néprajzi módszerekkel” a kistáj népi jogéletét jellemző sajátos vonások felrajzolására. A kutatási előzmények ismeretében elsősorban Papp és Tárkány Szűcs elméleti közelítéseire alapozott, elfogadva egyrészt a jog dogmatikus fogalmán túl terjeszkedést (az írott jog mellett elsősorban a jogszokások vizsgálatát tekinti idetartozónak). Inkább tematikus, mint a népi jogélet egészének átfogó, komplex vizsgálatára törekvő kutatásai során Gelencsér József Papp kibővített kérdőívét is használta, amely a vizsgált közösség népi jogéletének, népi jogszokásainak, jogintézményeinek, az ott élők közösségének, jogtudatának mind differenciáltabb bemutatását kívánta elősegíteni.
Az egyes tematikai egységek, fejezetek, mint tűpontos metszetek és egymáshoz illeszkedő puzzle-darabok rajzolják ki az összetett gazdasági-társadalmi hátterű Káli-medence népi jogéletét. A jogászi tárgyismerettel közelítés – amely az egyes fejezetekben eltérő hangsúllyal, de folyamatosan jelen van (pl. a szomszédsági szabályok esetében a fogalom meghatározás, jogtörténeti előzmények, jogszokások, jogforrások, jogtudományi álláspontok, a Káli-medence jogszokásai) -, lehetőséget ad a jogi szabályozás (joggyakorlat) és népi jogszokás viszonyrendszerének horizontális és vertikális vizsgálatára is.
Mindezek a hazai népi jogéletkutatás pótolhatatlan értékű munkájává teszik Gelencsér Józsefnek a Káli-medence népi jogéletéről írott monográfiáját. Az adatközlői gyűjtéseket levéltári források adataival egészíti ki; személyes megfigyeléseivel, elméleti jogi ismereteivel, több évtizedes gyakorlati tapasztalatával értelmezi a népi jogéletkutatás új, vagy kevéssé ismert területeihez, intézményeihez kapcsolódó jogszokásokat és a lokális joggyakorlatot.
Abban a hitben, hogy a 2011-ben Szekszárdon megalakult Tárkány Szűcs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport (PTE) keretei között megvalósult közös kutatások, konferencia részvételek, műhelybeszélgetések, publikációk is hozzájárulhattak ahhoz, hogy az alapítótag Gelencsér József megjelenő monográfiája éppen úgy, mint életpályája, zsinórmértékévé váljon a magyar jogi néprajznak és a népi jogéletkutatásnak, ajánlom a jogi néprajz tapasztalt és fiatal kutatói, az értő szakemberek és valamennyi érdeklődő Olvasó számára!

Dr. Nagy Janka Teodóra

  • Tartalomjegyzék
  • Kiadás éve: 2019
  • Kiadás helye: Székesfehérvár
  • Terjedelem: 544 oldal
  • Kötés: keménytáblás

Búcsúzunk… Dr. Nánási László (1960–2020)

Kedves Laci!

Olvasom a vasárnap délutáni híreket… és döbbentem olvasom a hírek között, hogy elveszítettünk Téged… Itt hagytál bennünket. Megrendülten próbálom értelmezni a szavakat: nem értem – és mégis, nagyon is értem.

Évfolyamtársak voltunk Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Emlékszem, milyen határozott és elhivatott voltál. Mint 1979-ben frissen érettségizett, élet- és munkatapasztalattal nem rendelkező, a család dédelgetett biztonságából éppen kipottyanó csoporttársaid, irigyeltük magabiztosságod, céltudatosságod.

Kiskunfélegyházáról érkeztél, ahogyan még néhány évfolyamtársad, úgyhogy általános és középiskolai éveid, teljesítményeid „híre” részévé vált a közbeszédnek. Olyan voltál a szemünkben, mint a hajdani debreceni református kollégium peregrinus diákjai. Eljöttél az egyetemre, hogy mindent megtanulj és hazavidd fejedben, szívedben, s majd mindent a maga helyén és idején hasznosíts. Hiszen egész életedben csodált képességed volt patikamérleg pontossággal különválasztani a szakmát, a tudományos pályát, a magán- és közéletet.

Már az egyetemen határozott értékrenddel bírtál, amely családod és szülővárosod jászkun polgárainak, Kiskunfélegyházának ajándéka volt, és amely a puritán, kérlelhetetlen erkölcsi tartást, a megszerzett tudásnak a közösség javára kamatoztatását jelentette. Nehezen vetted tudomásul, hogy egyes jogászpalánták az egzisztenciateremtés és hatalomgyakorlás, a befolyásolás megszerzendő eszközeként tekintettek tanulmányaikra. Velük ellentétben Te véresen komolyan vetted a jogászi hivatásra készülést – és elvártad ezt tőlünk, barátaidtól is. Pengeéles és részrehajlás nélküli emberismereteddel néhányszor engem is megfeddtél, mint többszörös bölcsész- és pedagóguspalántát: számon kérted rajtam a talentum hasznosításához elengedhetetlen következetes céltudatosságot, az önmagunkat sem kímélő kitartás hiányát.

Nagyszerű mestereink voltak a szegedi egyetem jogi karán, akiket együtt hallgathattunk… a római jog nemzetközi hírű professzora, Pólay Elemér hatalmas tudással és mértéktartó eleganciával tartott előadásai egy életre mintát és mércét jelentettek számunkra a jogi gondolkodás, a jogi kultúra és a jogász hivatás értelmezésében. Későbbi életpályád szempontjából is fontosnak bizonyult büntetőjog professzorunk, Tokaji Géza tűhegyes definíciókon alapuló pontos, elemző gondolkodása éppúgy, mint ahogyan kriminológiából a tavaly elhunyt(!) Merényi Kálmán lebilincselő előadásai (aki 1992-2000 között Csongrád megye főügyésze is volt).

De aki leginkább összekötött bennünket a későbbi években is, Both Ödön, a jogtörténet szegedi emblematikus professzora volt. Együtt ültük végig előadásait, egyetlen óráját sem mulasztottuk volna el. Sőt, még az általa vezetett Jogtörténeti Tudományos Diákkörbe is beiratkoztunk, ahol együtt hallgathattuk a felsőbb évesekkel – közöttük a szegedi egyetem későbbi hazai és nemzetközi hírű jogtörténész professzoraival, a nagyszerű pályatársakkal és kollégákkal, Homoki-Nagy Máriával és Balogh Elemérrel – Both professzor úr felejthetetlen okfejtéseit a magyar és nemzetközi jogtörténet kutatási eredményeiről és megválaszolásra váró kérdéseiről.

Azután mindenki járta a maga útját: Te fiatalkori eszményeidnek megfelelően a joggyakorlat felé indultál. A diplomaszerzést követően, 1984-ben fogalmazóként helyezkedtél el Kiskunfélegyházán az ügyészi szervezetben. A jogi szakvizsgát 1986-ban tetted le, majd ugyanebben az évben ügyészi kinevezést kaptál a Kecskeméti Városi Ügyészségen, ahol 1988-ban már vezető-helyettes ügyész voltál. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészségre 1993-ban helyeztek át, ahol csoportvezető, osztályvezető ügyészi, majd 2001-2019 között főügyészi beosztást töltöttél be.

Figyelemmel kísértük szakmai sikereidet, a tudományos konferenciákon pedig személyesen osztottad meg velünk kutatási eredményeidet, 2010-ben a Szegedi Tudományegyetemen védted meg a magyar királyi ügyészség történetéről írott PhD-értekezésedet. A kibocsátó alma mater mindig hazavárt: a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Jogtörténeti Tanszékén létrejött Államtudományi Kutatóműhely kutatójaként (2017-), majd címzetes egyetemi docensként számított rád (2018). Ezen túl előadást tartottál a budapesti, a pécsi, a miskolci, a kolozsvári jogászképzésben és további szakmai képzések, tudományos konferenciák rendszeres előadója voltál a büntető anyagi és eljárási jog, az alkotmányjog és a jogtörténet témakörében.

Tudományos tevékenységed részeként az igazságszolgáltatás, az ügyészség, a büntetőjog történetével, annak anyagi és eljárási rendelkezéseivel kapcsolatos, valamint a magyar jogtudósok életművét bemutató írásaid jelentek meg szakmai folyóiratokban, tanulmánykötetekben. Tagja voltál az Ügyészek Lapja, az Ügyészségi Szemle, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar FORUM Acta Juridica et Politica című folyóiratok szerkesztő bizottságainak.

Fontosnak tartottad, hogy a szakmán belül és kívül mind szélesebb körben ismerjék meg a jog legkiválóbb művelőinek emlékét, munkásságát. A tanulmányok, szakmai cikkek mellett kezdeményezésedre őrzi tábla Kecskeméten a hajdani református jogakadémia ókollégiumi épületében Fayer László, Vargha Ferenc, Ráday Gedeon, Kovács Pál, Kováts Andor, a piarista kollégium falán Szlemenics Pál, Csemegi Károly, a törvényszék épületén az 1951-ben meghurcolt államügyészek és bírák, Nagyenyeden pedig a Bethlen Kollégiumban Vajna Károly emlékét.

Útjaink az egyetem után nem a jogászi pályán, hanem a tudomány területén találkoztak ismét – és újra Szegeden. Nagyszerű érzés volt doktori védésed résztvevőjének lenni. Kutatási témáid elsősorban a büntetőjog területéhez kapcsolódtak, tudományos névjegykártyádon (www.mtmt.hu) 132 közlemény szerepel, amelyek közül az első 1986-ban jelent meg „A kóros élvezetre alkalmas anyagok a magyar büntetőjogban” címmel.

Arra különösen büszkék voltunk, hogy a 2011-ben Szekszárdon megalakult Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport alapító tagja lettél. Közös konferenciáinkon előadásaid, előadásnak beillő, imponáló tényanyagismeretről tanúskodó hozzászólásaid a jogtörténet, a néprajztudomány, a történettudomány határterületén a jogi kultúrtörténet és a jogi néprajz kutatói számára rendkívül fontosak voltak, publikációid részévé váltak a kutatás- és tudománytörténetnek.

Már szülővárosod, Kiskunfélegyháza elkötelezett a magyar büntetőjog és a jogi kultúrtörténet, a jogi néprajz mellett, hiszen a Vajna Károly „Hazai régi büntetések” (1906-1907) címmel megjelent kétkötetes munkáját megelőzően és azt követően összegyűjtött büntetőjogi emlékek és tárgyak egy része 1951-ben Kiskunfélegyházára, a Kiskun Múzeumba került. Bónis György jogtörténész professzor 1969-ben rendezett máig látogatható kiállítást az egykori Országos Börtönügyi Múzeum megmentett anyagából.  Mezey Barna jogtörténész professzor tanulmányai, a büntetésvégrehajtás szakfolyóiratában megjelenő rendszeres híradások – amelyek között a Te írásaid, közéleti szerepvállalásaid is meghatározóak voltak – felhívták a jogtörténészek figyelmét e gyűjtemény szerepére a hazai büntetőjog történeti kutatásai során.

Hivatali beosztásod szerint 2001-től a Bács-Kiskun Megyei Ügyészség vezetője, szabadidődben és a tudomány számára szentelt óráidban a jogtörténet, a jogi kultúrtörténet jeles kutatója, kutatási eredményeink ismertetője és közvetítője voltál az ügyészségi szervezetben és Bács-Kiskun megyében – valamint az utóbbi években az erdélyi büntetőjogtörténet feltárásának, szintézisének folyamatában.

Mint a Csemegi-kódex megszületésének időszakában a magyar jogászok legkiválóbbjai, a jogtörténet eredményeit a büntetőjogalkotás folyamatában is hasznosítani kívántad: cikkeket, tanulmányokat írtál a témában. Az ügyészi hivatásrend legjelesebbjeinek emlékét ápoltad, az ügyészi szervezet történetének legjobb ismerője voltál Magyarországon. Kutatási témáink Vajna Károly munkái kapcsán találkoztak, aki maga is gyakorló jogászként, a magyar börtönügy megújítójaként vállalta a jogtörténet, a jogi kultúrtörténet és jogi néprajz érdeklődésére egyaránt számot tartó büntetőjogi hagyományok gyűjtését és közzétételét. A kutató Nánási Lászlót rendkívüli alaposság, pontos tényismeret, részrehajlás nélküli helyzetértékelés és az összefüggések világos rendszerezése jellemezte, könyvismertetéseid pedig felértek egy-egy új tanulmánnyal.

A kibocsátó alma mater ha visszahívott, örömmel mentél oktatni és kutatni is. Nagyszerű volt együtt dolgozni a SZTE Állam- és Jogtudományi Karán a Homoki-Nagy Mária vezette Államtudományi kutatócsoportban, ahol Te az ügyészség, mint hivatásrend szerepével, történetével foglalkoztál. Edvi Illés Károly, továbbá a kecskeméti tudós koronaügyész, Vargha Ferenc volt számodra a példa a joggyakorlat és jogtudomány művelésének egységére – életükkel, munkásságukkal cikkeidben többször is foglalkoztál. Másik kedves témád ismét hazahúzott: a kecskeméti református jogakadémia történetének megírásában teljes szívvel-lélekkel vettél részt.

Utolsó találkozásunk 2019. november 28-29-én Pécsett a PTE ÁJK jogtörténész professzora, Kajtár István emlékére szervezett konferencián volt. Legutóbbi kedves témádról, a dél-alföldi betyárperek jogi és kriminalisztikai hátteréről tartottál előadást. A várt és szokott lelkesedést beárnyékolta, hogy november 15-én kaptad a hírt felmentésedről. Nem kérdeztünk erről, a közös időt arra használtuk, hogy hihetetlen szakmai tudásodból merítsünk.

Hiszen számunkra, egyetemi oktatók és kutatók számára rendkívül fontos voltál, PhD-s hallgatóink szemében pedig példa: lám, gyakorló jogászként is lehet tudományos pályát építeni, a tudományok művelése nem nélkülözhető a sikeres jogalkalmazói, szakmai pályához sem.

Emlékszel Csejtei Dezső filozófia óráira? Elsőéves joghallgatók voltunk Szegeden és 1979-et írtunk. A fiatal oktató előadásain dugig megtelt a nagy előadóterem. A tematika szerint a modern spanyol és német filozófia volt az óra tárgya. Ortegát, Spenglert, Nietzschét, Heideggert értelmezve, elemezve azonban rólunk és hozzánk beszélt. Hogy felelősek vagyunk sorsunkért, felelősek vagyunk azért, ami a mindennapokban történik és történhet velünk, körülöttünk. Kimondta, amiről akkoriban csak suttogva gondolkodhattunk: hogy a diktatúra a társadalmaknak nem az egyetlen reális létezési formája – és mi egy életre elhittük ezt…

 

Nagy Janka Teodóra